4. rész - A lebukás veszélye

Sziasztok! Itt az új rész, ami lehet ismét megint egy kicsit lapos lett.. Azért megkérhetlek titeket arra, hogy hagytok valamilyen formában valami jelzést, hogy milyen is volt? Előre is köszönöm és jó olvasást!! :))

All the f*cking love.xx

EsmeeH.

2015. Január 12.

Az elmúlt két napban el sem hagytam a házat, Matt-tel ellentétben, aki folyton eljárkál a haverjaival, vagy Beryl-lel, nekem pedig itt van Zayn. Mivel ma van a szülinapja, így szeretnék neki adni valamit, vagy venni, de fogalmam sincs, mit is tehetnék ebben a helyzetben. Anya pénzes helyén találtam még körülbelül ötven fontot, ami nem elengedő ahhoz, hogy én megháláljam azzal az ajándékkal, amit tesz értem, illetve legyen kis meglepetés is.

- Zayn. – szólítom fel mire nagy gesztenyebarna szemeivel rám néz. – Szeretnék neked ajándékot venni.

- Arra semmi szükség. – rázza meg kicsit a fejét és mosolyog, majd magához húz és apró puszikat ad az arcomra. Tudom, hogy nem fog könnyen belemenni, de én nagyon szeretném, ha tehetnék vagy vehetnék valami olyat, ami boldoggá teszi őt. – A legnagyobb ajándék, hogy most itt lehetek veled. – a kezeivel közrefogja az arcomat és egy puszit nyom a számra, amit kis lemondó mosolygással díjazok, de az akaratom nem hagy alább.

- De… Szeretnék valamit, ami rám emlékeztet. – mondom és megsimítom borostával teli arcát, csiklandozza a tenyeremet, de közben kellemes, nyugtató érzést biztosít így egy kicsit teljesen belemerülök lényébe.

- Soha nem foglak elfelejteni, nem kell semmilyen dolog. – mosolyog és belepuszil a nyakamba, ami inkább csikiz, mint kellemes érzés lenne. Hirtelen ráültet a konyhapultra és tovább csókolgatja a nyakamat majd áttér az arcomra és minden szegletét puszikkal tölti be. Soha nem gondoltam volna, hogy ő ilyen érzelmes, főleg nem egy ilyen lánnyal, mint én, hiszen van egy gyönyörű, tehetséges menyasszonya.

- Zayn kérlek, hagy adjak valamit neked. – kérlelem tovább mire egy hangosat sóhajt és a szemeimbe néz.

- Oké, akkor öltözz fel és mutatok valamit. – mosolyog és lesegít a konyhapultról, még kapok egy gyors puszit és kicsit meglök, hogy menjek. Felsétálok a szobámba és próbálom már fejben összerakni, hogy mit is kéne felvennem, egyáltalán hová megyünk? Megrázva a fejemet megyek be inkább a fürdőbe, ahol egy kis púdert rakok az arcomra, illetve vékonyan kihúzom a szemem a tussal, a szempilláimra pedig spirált rakok. A fogamat megmosom, a hajamat pedig kicsit benedvesítem, hogy a kiálló hajszálak belesimuljanak a hullámos hajamba. Mikor visszavágtatok a szobámba Zayn már az ágyamon ül és telefonozik. Egy apró mosolyt enged felém és gyorsan írni kezd, gondolom Perrie-nek, vagy valamelyik bandatársának, de tulajdonképpen nem érdekel. Kiveszek a szekrényemből egy sötét színű farmert, amit az ágyra dobok és egy fehér, egyszínű pólót, ami követi a nadrágot. Kiválasztok egy fehér melltartót és a hozzá illő francia csipke bugyimat.

- Kimennél? – nézek rá.

- Láttalak már pucéran, öltözhetsz előttem. – mosolyog és hátradől az ágyon.

- De Zayn, részeg voltam és nem érdekel az sem, hogy lefeküdtünk. – rázom meg a fejemet válaszként pedig én is csak ennyit kapok miközben halkan nevet. Feláll és közelebb lépked hozzám, csücsörítve várom a puszimat, de ő úgy gondolja, hogy már most elérkezett a bosszú, ezért mikor csak pár milliméter választ el tőle, inkább kimegy a szobából. Megadva magamat sóhajtok és inkább átöltözöm. Megfogva a telefonomat fújok magamra kedvenc epres parfümömből és utána követem Zayn-t.

A konyhába írok egy levelet az öcsémnek, hogy ha előttem ér haza, akkor tudja, hogy én nem vagyok itthon. Kirakom a hűtőre az üzenetet és elindulok felvenni a cipőmet és a kabátomat.

- Táskát vigyek? – kérdezem és elkezdem átnézni, hogy van e valami fontos benne, ami esetleg kelhet.

- Elég a telefonod. – mosolyog és megfogja a házkulcsot majd kinyitja előttem az ajtót. Gyorsan bekötöm még a bakancsomat és kisietek a házból, csöndesen várom, amíg bezárja az ajtót és mellém ér. Nem fogjuk meg egymás kezét, mert pár lépés alatt a kocsihoz érünk, kinyitja nekem az ajtaját én pedig gyorsan bepattanok. Miután ő is beült, beindítja az Audit és már el is indulunk.

- Hova megyünk? – érdeklődöm, miközben az ablakon bámulok kifelé. A házak és az emberek egybemosódnak számomra és inkább becsukom a szemem pár pillanatra. Mit akar nekem mutatni? Hova megyünk egyáltalán? És miért aggodalmaskodok ezen?

- Nem messze, mert már itt is vagyunk. – parkol le egy hatalmas ház kocsibejárója elé. Van kapu is, de valamiért most nem áll be. Számat nyitva tartva szállok ki az autóból és fogom meg Zayn kezét. – Csukd be a csinos kis szádat. – neveti, én pedig egyből becsukom és szorosabban fogom kezét miközben teljesen mellé simulok.

- Ez a te házad? – kérdezem összeráncolt szemöldökkel, mikor a kapuba meglátok egy nagydarab emberkét, aki próbálja kinyitni a kaput. Mikor mellé érünk, hirtelen felkapja a fejét és egy pacsival köszönti Zayn-t majd rám néz. Alaposan végig mér, utána pedig nagy mosollyal nyújtja felém a kezét.

- Preston Mahon vagyok. Örvendek. – mosolyog, én pedig félve fogadom el a kezét, de megszólalni se tudok, mivel ő a harmadik ember, aki Zayn-nel együtt lát és nem ismerősöm.

- Ő itt, Isabell Deeron. – mondja helyettem Zayn és egy puszit nyom a fejemre, amit most nem tudok annyira díjazni, inkább lehajtom a fejemet és a járdát kezdem el vizsgálni.

- Ó, igen. Ő az a lány, akiről annyit meséltél? Tényleg aranyos. – direkt hoz zavarba, direkt csinálják, mert amíg ők jót röhögnek én csak Zayn mellett találom a menedéket, a fejemet a kezére döntöm és elkezdek játszani az ujjaival és csak az agyamat jártatom. De, ha Preston tudja, hogy mi Zayn-nel hogyan is vagyunk, akkor a maradék négy srác is? – Nos, itt vannak a kulcsok, én akkor megyek is. Jó szórakozást. – int egyet Preston és el is megy.

- Ő a személyi emberem, biztonsági őröm koncerteknél és csak ő tud rólunk, de megérti, és nem kell félni. – magyarázza Zayn miközben bemegyünk a kertbe, a ház pedig így már nem is tűnik olyan nagynak. Egy alacsony dombon helyezkedik el, előtte pedig egy nagyon nagy kert, kis családias az egésznek a stílusa, ez pedig nekem nagyon tetszik. A kertben rengeteg gyönyörű fa van, amiket most a hó fed, de egy medence is található kicsit beljebb. Rálépek a kialakított verandára, ami régies hatást kelt és azonnal beleszeretek, mintha belecsöppennék egy régi filmbe. Nem sok minden van itt kint, egyedül egy hintaágy, de biztos vagyok benne, hogy Zayn dolgozik ebben az ügyben. A kulcsot beleilleszti a zárba és egy hangos kattanás után kinyílik az ajtó, ami egyből a nappaliba visz. Gyönyörű barna színben pompázik a fal, és hozzá a világosszürkés bútorok tökéletesen passzolnak. Egyik oldalon egy kandalló van, míg a másikon egy nagy tévé van felrakva a falra, előtte pedig egy kanapé, egy üvegasztal és egy fotel, amik bordó színekben tündökölnek. Mellette egy könyvespolc van, aminek csak a felső két polcán található könyvek, alattuk pedig inkább fotók és emléktárgyak.

- Ez gyönyörű Zayn. – szólalok meg és újra megfordulok, leveszem a bakancsomat és a kabátomat, amit felakasztok az ajtó melletti fogasra.

- Örülök, hogy tetszik. – puszil bele a nyakamba. – Mert ezt a házat akkor vettem, mikor egy hétig nem jelentkeztem, illetve elintéztem a Modest!-tel és a menedzsmenttel, hogy az összes rólunk készülő kép, amit nyilvánosságra akarnak hozni, soha ne történjen meg. Persze balhék is voltak és még most is vannak. Tudom, hogy nehéz és nem így képzeled el, hogy titokban keljen lennünk, de jelenleg csak ennyit tudok nyújtani neked. Beéred most ennyivel? – kérdezi, nekem pedig fel kell fognom az eddig hallottakat. Beérem ennyivel? Persze, hisz nem egy kapcsolatba kezdtem bele, mert alig ismerjük egymást, bár eléggé úgy viselkedünk, mint akik már egy ideje kijelentették, hogy együtt vannak, amit nem bánnék igazából.

- Igen. – mosolygok halványan és a telefonomat a zsebembe vágva megyek beljebb. – Szóval ez a közös házunk? – remélem jól értelmezem a dolgokat és nem égetem le magam, mint ahogyan szoktam.

- Igen. – mosolyog, mint egy vadalma és elindul jobbra, ahol a lépcső található én pedig gyorsan utánamegyek. – Itt fent van három szoba és egy fürdőszoba, de majd később mutatom meg ezeket, mert nem ezekért hoztalak ide. Illetve még nincsenek készen teljesen. – mosolyog és megfogja a kezemet majd elkezd húzni maga után, átvág a nappalin, aminek a másik felén van két ajtó, de mi a jobb oldaliba megyünk be és egyenesen egy lefelé haladó lépcsőre húz. Mikor leérünk, elakad a lélegzetem. Egy nagy szobába érkezünk meg, aminek a falai teljesen fehérek, az egyik sarokba már firkáltak, gondolom Zayn volt. Az egyik kisebb falnál van egy egészen magas szekrény, ami most csukva volt. – Tudod, imádok fújkálni, és ezt szeretném megosztani veled. Ez lenne a legjobb születésnapi ajándékom tőled, ha erre a falra fújnál valamit velem. – mosolyog és felveszi a lépcsőről a két maszkot, az egyiket a kezembe adja, a másikat pedig felveszi. Előhúz még egy cipőt, ami már festékes volt és még egyet, ami még tiszta és az övéhez képest jóval kisebb, de ugyan az csak nőiben. Odaadja ezt is a kezembe én pedig nagy sóhajjal felveszem. Fogalmam sincs, hogy mit is csináljak, hogyan fogjak hozzá, de ha őt ez teszi boldoggá, akkor megpróbálom, hisz már annyi mindent tett értem. Bekötöm az Adidas cipőmet, majd felveszem a maszkot és még csak nézem, hogy Zayn hogyan húzgálja a vonalakat, közben pedig erősen gondolkozom azon, hogy mit is csináljak és amíg Zayn kezeit nézem eszembe jut, hogy mit is szeretnék erre a falra örökíteni. Meg fogom a fekete festékszórót és Zayn mozdulatait utánozva kezdem el festeni, amit igazán akarok, bár biztos vagyok benne, hogy nem lesz gyönyörű, mert most csinálok ilyet életemben először.

Órákig festegettünk csendben mikor Zayn leveszi a maszkját és mögém lép, a fejét a vállamra teszi, és úgy figyeli minden mozdulatomat.

- Kicsit próbáld meg csuklóból. – mondja, miközben tovább figyel és egyre többször ad apró puszikat a nyakamra. – Tudod… szerintem túlságosan fehér a pólód. – mondja, mire a sárga festékkel elkezd a távolból fújni. Hirtelen lekapom a maszkot és mérgesen felé fordulok.

- Ne már! Az összes szeretett ruhadarabomat tönkreteszed? – húzom össze a szemöldökömet és csípőre tett kézzel nézek rá.

- Így sokkal jobban tetszel. – nevet majd megcsókol. Istenem, miért kell ennyire tökéletesnek lennie? A csókja gyors és miután ennyivel eltűntette a mérgemet visszasétált az alkotásához és a zsebéből előhúzva egy zöld filccel igazgatja. Mikor jobban megnézem, ledöbbenek, hiszen ezek mi vagyunk, vagyis a fél fejünk összerakva egy fejként. Hihetetlen volt maga a tudat, hogy engem rajzolt fel a falra, mert simán Perrie-t is rajzolhatta volna. Fekete-fehér volt az egész, kivéve a szemünk, az enyém zölden világított, míg az övé barnán.

- Zayn… - állok mellé és belekapaszkodok a kezébe. Annyira kíváncsi vagyok erre a srácra, hogy mi a története, olyan dolgokat akarok hallani tőle, amik nincsenek fent a neten, ha pedig mégis akkor az ő szájából, az ő hangján akarom hallani.

- Hihetetlen hatással vagy rám, amit még én sem mertem eddig bevallani magamnak. Kikészültem abban az egy hétben, amíg nem beszéltünk. Összezavartál az érzéseimben és rá kellett jönnöm, hogy minden színjáték mögött kellesz te, aki teljesen valóságos. – néz le rám és egy puszit nyom a homlokomra. Szóval mi most titokban együtt vagyunk? Annyira titkos, hogy még csak én sem tudom rá a választ. – Na, nézzük a tiédet. – vezet az arcképünk mellé egy kicsivel. Zayn bal csuklóján lévő tetoválást próbáltam a falra vetíteni, nem tudom mennyire kivehető, vagy egyáltalán tetszik e neki. – Ez jobb, mint az eredeti. – nevet fel hangosan.

- Szerintem elég amatőr. – rántom meg a vállamat és tovább nézegetem a falat miközben Zayn a nyakamat csókolgatja, a kezei pedig vándorútra tévednek. Felemel a magasba, majd lefektet a földre, mint egy kisbabát, és megcsókol. Hogy készen állok e emlékezni a vele való szexre? Minden bizonnyal, mert a kezeim maguktól cselekednek és leveszem a trikóját majd a nyakára tapadok, mint egy pióca és fájdalmas nyomot hagyok ott. – Az enyém vagy. – mosolygok huncutul a csengő pedig a szívbajt hozza rám a legrosszabb pillanatban. – Kit vársz? – érdeklődöm, és a szemöldökömet összehúzom. Elkeserít a tény, hogy ennyi volt a mi kis akciónk.

- Senkit. – morogja és felsegít a földről, majd ahogyan lehúzott ide, felhúz az emeletre. – Menj fel a szobánkba, mindjárt megyek én is. – ad egy puszit én pedig egy bólintással indulok fel a szobánkba, de a kíváncsiságom felülmúlja a lebukás veszélyét. Visszasétálok a lépcsőhöz és kikukucskálok, hogy mégis ki zavart meg minket, bár érdekelt, hogy milyennek képzelte el a közös hálónkat és, hogy az a másik két szoba mit is takar.

Nagy a hangzavar, ezt pedig négy fiú csinálja. Egytől-egyig felismerem őket, a One Direction teljes létszámban sorakozik a nappaliban. A gyomrom kicsit megremeg, ahogy meghallom Niall nevetését és eszembe jut, hogy a szórakozóhelyen múltkor hogyan is találkoztunk. Jobb kezemet a homlokomhoz emelem és megrázom kicsit a fejemet, amiért olyan buta voltam.

- De haver, miért vetted ezt a házat? – hallok meg egy különleges hangot, ami csak Louis-é lehet.

- Te miért vetted meg a tengerparti villádat Spanyolországba? – Zayn hangjában csak jóindulatot vélek felfedezni.

- Oké, és most zavarunk? Itt van Perrie? Mert egy női kabát lóg az ajtó mellett. – kíváncsiskodik Harry, amiért kitépném a haját. Nem tök mindegy neki?

- Tudod, ma van a születésnapod! 22 lettél haver! – öleli meg Liam a szülinapost.

- Tudom, de nem lehetne, hogy bepótoljuk az ünneplést? – kérdezi Zayn én pedig érzem, hogy nem lesz ebből jó kimenetel. Nem szeretném, ha a titkos kapcsolata tönkre tenne pár dolgot az életében.

- Ki van itt Zayn? – kérdezi meg Louis el nem szakadva ettől a témától.

- Waliyha… Tudod, meglepett születésnapom alkalmából. – hablatyol össze-vissza Zayn, ez pedig egy borzalmas hazugság.

- Hol van? Köszönök neki. – indul meg Niall, szóval ő már ismeri ezt a házat? Esetleg mindannyian tudják, csak a miértjét nem? Szeretnék többet tudni a helyzetről.

- Nialler most ne. – ugrik egyből Zayn. Mondtam, hogy szar hazugság volt, ebben még képeznem kell kicsit ezt a srácot.

- Miért hazudozol? Ki van itt? Megcsalod Perrie-t? – nem hiszem el, hogy Harry-nek hogyan lehet ennyi kérdése, és még bele is trafál ezekkel.

- Este elmegyünk valahova oké? Csak most menjetek, kérlek. – most miattam küldi el a legjobb barátait? Előveszem a telefonomat a zsebemből és elkezdek egy üzenetet írni neki, hogy ne mondjon le semmit, elmegyek én, de válasz az után se érkezett miután megnézte. Amúgy is, így, hogy elküldi őket teljesen elárulja magát.

- De akkor elmondasz mindent? – kérdezi Harry összehúzott szemöldökkel.

- El. – rázza a fejét Zayn és a tarkóját vakargatja. A fiúk elköszönnek öleléssel és távoznak, én pedig sóhajtva lépkedek le a lépcsőről.

- Elmondod nekik? – húzom fel a szemöldökömet miközben a kezeimet összefonom a melleim alatt és annyira izgulok, hogy a szívem már lassan felrobban a gyorsaságtól.

- Nem fogom elmondani, nem kockáztatok. – ekkor esik le az egész, Zayn fél a fiúk véleményétől, bár én is. Közelebb megyek hozzá és egy csókot lehelek ajkaira, a kezeimet a hajába túrom és kijelenthetem, hogy imádom az egész lényét. – Mit gondolsz? Ma éjjel tudunk együtt itt lenni? – kérdezi csókunk után.

- Úgy is a fiúk is jönnek át. Nem hiszem, hogy kettesben lehetnénk. – rázom meg kicsit a fejemet és nekidőlök a mellkasának, de egyből elhúzódom. – Most hazamegyek oké? – kérdezem és egy apró mosolyt küldök felé. Nem mond semmit, így elindulok a kijárat felé. Szóval elengedne ilyen könnyen? Nem marasztalna? Ha azt kérné, hogy maradjak, akkor maradnék, mert ő az egyetlen, aki mellett úgy érezhetem, hogy minden rendben van. Kicsit megrázom a fejemet hátha így kikerülnek az elmémből ezek a gondolatok, de az egyik után jön a másik.

- Ne menj. – hangja egyszerűen cseng, nem véltem észrevenni semmi érzelmet belőle. Erre vártam, hogy marasztaljon és féltem, hogy nem mondja ki ezt a két szót. Megfordulok és zsebre tett kézzel bámul rám. Zavarban érzem magam, de ledobva a bakancsomat indulok vissza, elhaladok mellette és leülök a kanapéra. Nem jön mellém, hanem a konyhába megy, majd perceken belül visszatér két boros pohárral és egy üveg fehérborral. Leül mellém és az üvegasztalra rakja a két poharat, kinyitja a bort és mindkettőnk poharába tölt.

- Honnan tudtad, hogy a kedvencem? – érdeklődöm, mikor a kezembe adja. Kicsit körözgetek a pohár tartalmával és ráemelem a tekintetemet.

- A stílusod igazi lázadó, aki szereti a rövideket, és ha azt nem kaphatja meg csak a fehérbor, esetleg a pezsgő jöhet szóba. Egyébként meg csak ez van itthon. – nevet fel és felém emeli poharát koccintásra. Összeütközik a két üveg és mosolyogva kémleli az arcomat. – Ránk.

- Nem. Rád. – mosolygok és belekortyolok a finom alkoholba, szerintem olyanról még nem beszélhetünk, hogy Mi. Már hogy ne beszélhetnétek, hisz amint adódik együtt fogtok lakni! Nem fogunk, mert ott van neki Perrie. De ha őt dobja, akkor együtt lehettek. Gyorsan megrázom a fejemet, hogy ne magamba beszélgessek, sőt vitatkozzak. – Egyébként a jégbor a kedvenc borom. – mosolyodok el és hirtelen összerándulok, mikor megérinti a szabad kezemet, ami az ölembe pihen.

- Megjegyzem, elhiheted. – édesen mutatja meg a nevetőráncait a szemei sarkában. A lábamat az ölébe helyezem, és úgy kortyolgatom tovább a boromat. El tudnám viselni ezt a kényeztetést minden nap a közös házunkban. Bár ehhez lesz még egy-két szavam, mivel nem fogom tűrni, hogy mindent ő fizet.

Tovább tekerem az agytekervényeimet és az előbbi gondolatokat messze ásom el egy ideig.

- Tudod, ez sokkal élvezetesebb lenne, ha este ülnénk itt. – mosolygok rá, de nem célozgatni akartam ezzel, mert a barátaival is kell ünnepelnie, én tuti, hogy elmennék a csajokkal, ha marasztalni akarna Zayn, ha nem. Hirtelen közelebb húz magához a lábamnál fogva és egy puszit nyom a számra, majd a kezét a combomra helyezi, én pedig megfogom a kezét.

- Bepótoljuk. – mosolyog és ismét egy puszit lehel ajkaimra. Mosolyogva döntöm a fejem a vállára, ami nagyon romantikus lenne, ha nem csörrenne meg a telefonja. Elveszi az asztalról és nem kellett szemüveg, hogy láthassam, Perrie hívja. Nagyot fújtatva veszi fel a telefont én pedig mindent hallhattam. Hallottam Perrie nyávogós hangját, ahogy Zaynt becézi és kíván neki boldog születésnapot. Ezek szerint nem is ünnepelnek együtt? Hatalmas vigyor terül el képemen és amint ezt Ő is észreveszi, ugyanakkora mosollyal részesít engem. Zayn gyorsan köszön el és amint ledobja a telefont a földre kiveszi a kezemből a borospoharat, majd az övével együtt leteszi az üvegasztalra. Még közelebb húz magához én pedig folytatni akarom azt, amit a barátai megzavartak, de Ő nem így tervezi. – Kitaláltam valamit, de ahhoz türelmesnek kell lenned. – tudom mire céloz, hogy a szexuális vágyaimat türtőztessem kicsit, de ahhoz túl izgató maga a lénye. Akkor játszadozzunk Malik. Beleülök az ölébe és elkezdem a nyakát csókolgatni majd újabb szívás nyomokat hagyok a körülbelül negyed órások mellé. – Isa… - morogja, miközben belemarkol a fenekembe. Hangos nyögés szakad fel a torkomból ezzel egy időben pedig hátrahajtom a fejemet, nagy kezeivel megtart engem, hogy ne essek hátra, majd mikor visszahajolok hozzá elkezdem a csípőmet mozgatni kicsit. – Fejezd be. – suttogja a számba és azzal idegesít, hogy nem csókol meg.

- Akkor csókolj meg. – halkan beszélek, nem tudom miért, talán ennyit tudok kipréselni magamból. Nevetve megrázza a fejét és eleget tesz a kérésemnek, nagy kezét az arcomra helyezi, míg a másikkal a derekamnál fog, nehogy hátradőljek, kezeim a borostás arcára tévednek, és ott maradnak.

- Haza viszlek. – mondja miután elválnak ajkaink egymástól én pedig elég furán nézhetek, mert elkezd röhögni. – Ha nem leszek totál részeg, akkor éjjel megyek valamikor, ha pedig az leszek, akkor reggel megyek. – mintha valami utasítás lenne, hogy mikorra várjam. Még mindig az ölében ülök és őt bambulom. A gyönyörű szemei csak úgy megbabonáznak, akár órákig is tudnám nézegetni, annyira megnyugtató ez a helyzet.

- Boldog születésnapot. – a hangom olyan élettelen, de reménykedem benne, hogy tudja, hogy mindez miatta van. A tekintettemmel pásztázom tovább az arca vonalát és a kezemmel megsimítom a borostás felületet.

- Már régen az. Köszönöm. – nevet fel és megölel. Az ölelése csak azért aggaszt, mert megérzi, hogy miket vált ki belőlem. Eltolom magamtól és még furcsábban nézek rá.

- Hány éves is lettél? – ráncolom a szemöldökeimet, mert semmit se tudok róla úgy igazán és ez zavar, de még mennyire zavar.

- Huszonkettő. – mosolyog és egy puszit ad az arcomra. – Mehetünk? – kérdezi, én pedig bólintok egyet. Nem várja meg, hogy felálljak az öléből, felemel magával én pedig görcsösen kapaszkodok belé, nehogy elejtsen. – Soha nem engednélek el. Soha. – nevetve rázza meg a fejét, de még így is eléggé erősen kapaszkodok belé. A nyakamba fúrja a fejét és levegőt fúj oda, ami rettentően csikiz a borostája mellett. Zayn telefonja állítja meg Őt a kínzásomban, a hangos csörgés nem akar csendülni, így hátrahajlok az ölében, míg ő erősen fog és felveszem a földön lévő telefont.

- Mr. Louis Tomlinson hívja Önt. – nevetek miután megnéztem, hogy ki hívja.

- Maradj csendben. – mosolyog és a bólintásom után felveszi a készüléket. – Mi az Tommo? – szólal meg Zayn vicces hangon mire kuncogok.

- Haver milyen hülyeséget csinálsz megint? Ki van ott? – hallom meg Louis hangját én pedig inkább Zayn vállába fúrom a fejemet, ne röhögtess Malik, mert akkor lebukunk.

- Louis, semmi komoly dolgot nem csinálok. És a következő kérdésedre a válaszom; nem csalom meg Perrie-t sem. – hűha Zayn, te aztán egyre jobban tudsz hazudozni.

- Mindegy, amúgy azért hívlak, hogy hol találkozzunk. – Louis egy nagyot sóhajt én pedig felnézek a még mindig ölében tartó Zayn-re.

- Nálad találkozzunk. Most le kell tennem. Csá. – mondja és már el is rakja a zsebébe. Leugrok róla és egy puszit nyomok édes ajkára majd elindulok felvenni a bakancsomat és a kabátomat. Ő is felöltözik és kilépünk a házból, bezárja az ajtót és kézen fogva indulunk el. A nagy menetelben megállít és a kezembe nyom két kulcsot. – Ez a kapu kulcsa, ez pedig a házé. – továbbra is a kulcsokat nézem, majd felpillantok rá.

- Nem kellene Zayn, hisz mi csak… - nem hagyja, hogy befejezzem a mondatomat, mert egy apró puszit lehel ajkamra.

- Mi így vagyunk, lehetnénk jobb helyzetben is, de hidd el, hogy megoldom. – ölel meg majd össze kulcsolja kezeinket és kimegyünk a kapun egyenesen az autójához. Bepattanok, ahogyan ő is és percek alatt a mi házunknál vagyunk. Örülök, hogy ilyen közel van ez a ház az én szülőházamtól. – Majd érkezem valamikor. – ad még egy gyors csókot, bólintok és kiszállok az autóból, de megkopogtatom az ablaka üvegét. Leengedi azt és megsimítja az arcomat.

- Óvatosan, írj, hogy mi lesz. – kérlelem és behajolok még egy puszira. Bólint egyet és elindul az autójával. Sietve lépkedek az ajtónk felé, ami nyitva van, tehát Matt hazajött. – Megjöttem! – kiabálok, de lesokkolódok, miután leveszem a felesleges ruhadarabokat és beérek a nappaliba.

- Jöttem segíteni, amint tudtam. – mosolyog rám halványan és egy szoros ölelésre von. Miért csak most jött? Előbb is szükségünk lett volna rá.