5. fejezet - Részegen mindenki őszintébb

Sziasztok! Kis meglepetés a szünet alkalmából, máris elhoztam az új részt nektek! Megkérhetlek titeket arra, hogy írtok egy kis kommentet, ha elolvastátok és tetszik nektek? Nagyon jól esne pár biztató szó. :)
Előre is köszönöm és jó olvasást!
xxEsmeeH.

2015.01.12.

Tovább nézek a vendégünkön és észreveszek még egy ismeretlen alakot, illetve anyu ügyvédjét és az öcsémet. Kérdőn nézek rá nagynénémre, hogy mégis mi folyik itt, egy aprót mosolyog, majd beinvitál a nappaliba, illedelmesen kezet rázok az ügyvéddel és egy puszit adok az öcsémnek, de fintorogva néz rám. Ezzel mi van?

- Adriana Drake vagyok a gyámhivataltól. – köszönt az ismeretlen nő én pedig teljesen lefagyok. Megrázom a fejemet és nem tudom elhinni, hogy eljött ide és ez csak egyet jelent, most dől el az öcsém sorsa, mivel még nem töltötte be a tizennyolcat.

- Isabell Deeron. – rázok a nővel kezet és leülök a kanapéra. Előveszem a telefonomat és lehalkítom, hogy ha valaki hívna, még véletlen se zavarjon meg minket. Lerakom az asztalra a telefonomat majd a könyökömre nehézkedek, ami a combomon van és csak magam elé bámulok.

- Nos, a hölgy azért van itt, hogy…

- Tudom miért van itt, nem vagyok idióta Kate. – mordulok a nagynénémre és megrázom a fejemet majd visszahelyezem az eredeti pozícióba. – Te leszel az öcsém gyámja? – fordulok újra felé és várom a válaszát miközben Matt-re pillantok, aki csalódottan néz rám. Mégis mi a franc baja van?

- Édesanyád megkért rá. – bólint Kate és elkezdi keresni a papírjait.

- És ehhez én, miért kellek? – érdeklődöm, mert nem értem, hiszen nekem ehhez semmi közöm nincsen.

- Te azért kellesz, mert ma meglátogathatod édesanyádat a börtönben. – feleli az ügyvéd én pedig kerek szemekkel nézek rá. Készen állok arra, hogy anyával találkozzak? Hiszen a bíróságon láttam utoljára. Bele tudok nézni a szemébe? Egyáltalán miért én gondolkozok ezen? Hiszen ilyeneken anyámnak kéne aggódnia. Rápillantok öcsémre, aki csak a fejét lehajtva vakargatja a tarkóját, tehát ő is ugyan ezekkel a kérdésekkel küzd. Szó nélkül állok fel és indulok a lépcső felé, de még hallom, hogy elkezdik az adminisztrációt a gyámsággal kapcsolatban. Megrázom a fejemet és kinyitom a szekrényemet, anyámnak azt kell látnia, hogy tökéletesen vagyunk nélküle is. Megállok egy pillanatra és elgondolkozok. Ez milyen mondat volt? Hiszen a gyerekeknek szükségük van az anyjukra, de ő könnyű szívvel tette azt, amit, de már nem vagyok gyerek és jövőre Matt is betölti a tizennyolcat. Előveszek egy sötétkék farmernadrágot és egy sötétkék blúzt, illetve a fekete blézeremet, vagy túlságosan kiöltöznék? Igen. Visszadobom a blúzt és a blézert is majd előkotrom a fehér kötött pulcsimat. Gyorsan átöltözök, kicsit jobban kihúzom a szememet, rakok fel még egy kis púdert és a hullámos hajamat szabadon hagyom. Nagyot sóhajtva érek vissza a nappaliba, de csak a telefonomat veszem fel hátha írt Zayn, de semmi olyan, amivel megmenthetne a találkozástól.

- Mivel nem hirtelen veszteség volt a családnak, és maga ki lett jelölve erre a pozícióra így még a héten meg lesznek a hivatalos papírok. – magyarázza a gyámhivatalos nőci.

- Maga milyen veszteségről beszél? Csak börtönbe került, nem meghalt! – kiabálja Matt én pedig gyorsan odafutok hozzá és megfogom a karját. Ne balhézz most Matty, kérlek. Komolyan mindjárt hívom Beryl-t mert ez a gyerek nélküle elviselhetetlen, szörnyen megrázta őt ez az egész. A gyámos nő hamar fel is áll és egy kézfogás után elhagyja a házat, végre.

- Nos, indulhatunk? – áll fel az ügyvéd és Kate is. Bólintok egyet és felveszem a bakancsomat majd rágyújtok gyorsan amíg ők kiérnek, bár Matt felrohant még valamiért, de hamar vissza is ér. Gyorsan elnyomom a cigimet és nagynéném kérdő tekintettel mered rám és a válaszomat várja arra a kérdésre, amit fel sem tesz.

- Már ezer éve. – legyintek és bepattanok az anyósülésre Kate mellé, Matt pedig hátulra kerül. Az ügyvéd a saját kocsijával indul meg előre és úgy haladunk mögötte. Kínos csend terül szét az autóban, de semmi pénzért nem törném meg. Hálás vagyok Kate-nek, de közben haragszom is rá. Ő is próbálta anyut lebeszélni, de mégsem jött egyből mikor tudta, hogy mi történt, bár ezek után nem várom el, hogy maradjon is. De mégis muszáj lesz, ha ő lesz az öcsém gyámja, ha csak el nem viszi magával Manchaster-be.

- Minden okotok megvan, hogy haragudjatok, de nekem is van saját életem. Nem léphettem le a munkából csak úgy, áthelyezést kértem Londonba, de még nem biztos. – magyarázza Kate és egyből a lényegre tör, mintha a fejünkben olvasna.

- Szóval, ha a főnököd nem érvényesíti az áthelyezésed mennem kell veled Manchester-be? – húzza fel a szemöldökét Matt és előrébb is dől az autóban. Igazából örülnék, ha Kate maradna, mert akkor nem kellene azzal foglalkoznom, hogy hogyan tartsam el magunkat, ha néha Zayn és Beryl is napokat tölt nálunk. Tudom, hogy Matty mire akar kilyukadni, de most kénytelen lesz tűrni, ha úgy alakulna, mennie kell vele.

Hamarosan megérkezünk a börtön parkolójába, nekem pedig feláll a szőr a hátamon, mégis alig várom, hogy szembe nézzek anyámmal. Csatlakozunk az ügyvédhez és az ő vezetésével bemegyünk az épületbe, illetve egy kis várakozás után egy nagy, üres és fehér szobában kötünk ki, amibe egy nagy asztal van, egyik oldalán egy szék a másikon pedig négy. Matt ragaszkodik ahhoz, hogy mellettem üljön, nekem pedig semmi kifogásom nincs ellene, csak az ügyvédet is el kell viselnie a másik oldalán. Anyát bevezetik egy undorítóan nagy és koszos ruhában, a keze maga előtt össze van bilincselve. Végigpásztázom az arcát, a szemei alatt nagy fekete karikák jelennek meg, a haja pedig kócosan van összefogva. Hirtelen minden haragom elszáll és elkezdem őt sajnálni, de ezt nem mutatom ki, erősen nézek szemébe. Leül elénk, de nem mer a szemükbe nézni, először kezet ráz az ügyvéddel majd ránk mosolyog, én is egy apró mosolyt ejtek felé, mire Matt erősebben megszorítja a kezemet. Ránézek és látom a fájdalmat a szemeiben, szörnyen hiányzik neki anyu, ami a viselkedésén is meglátszik. Nagyot sóhajtok és behunyom a szemeimet, miért kell ilyen helyzetben látnom? Egyáltalán miért kell ezt a helyzetet pont nekünk átélnünk?

- Nem tudom kifejezni azt, hogy mennyire sajnálom. – szólal fel anya először. Jelentőségteljesen nézek rá majd félve Kate-re tekintek, aki csak nevetve rázza meg a fejét.

- Megmondtuk, hogy ez lesz Angela! A gyerekeidet hagytad hátra ezzel. – nagynéném kezd egyre jobban ideges lenni, úgyhogy erőt kell vennem magamon.

- Hogy vagy? – terelem a témát és egy apró erőltetett mosolyt ejtek a szám sarkába. Igazából tudom, hogy nagyon szarul van és, hogy ez hülye kérdés volt, de Kate eléggé robbanékony típus, nem hiányzik, hogy kiverje a balhét.

- Lehetnék jobban is. – sóhajtja majd az öcsém kezéért nyúl. – És ti? Matt? – néz rá anya mosolyogva én pedig megbököm az öcsémet, hogy válaszoljon.

- Jól vagyunk, mostanában sokat van nálunk Beryl. Bell után ő segít a legtöbbet. – mosolyog halványan Matt, gondolom, mert halál szerelmes a barátnőmbe és eszébe jut folyton, illetve hosszú napok után most beszélhet anyával először szemtől szembe, neki pedig ő sokkal jobban közelebb áll a szívéhez.

- Az nagyszerű! Szeretem Ber-t, egy nagyszerű lány. – le se tudja venni a szemét az öcsémről, majd újra felém fordul. – És te Isabell? – a kérdésre a gyenge kis mosolyom lefagy az arcomról és erősen kezdek el koncentrálni, hogy mit is tegyek. Nem mondhatom el neki, mert veszélybe kerülne a kapcsolatom Zayn-nel. Egyáltalán ez nevezhető kapcsolatnak? Nyílván nem. De az öcsém és az egyik legjobb barátnőm tud rólunk, anya meg nem tudja elmondani a börtönben senkinek, aki árthatna nekünk. De mégis úgy érzem ez egy próba, hogy titokban tudom e tartani ezt a kapcsolatnak nem nevezhető valamit.

- Mi én? – mosolygok rá és tettetem a hülyét, vagyis azt nem kell annyira tettetni, de ez a legjobb terelés most számomra.

- Neked nincs senkid? – mosolyog rám anya én pedig megrázom a fejemet, miszerint nincsen senkim. Anya szomorúan faggatja tovább az öcsémet, míg én elhatároztam, hogy ránézek a telefonomra, ami lehet már ideje volt, hat nem fogadott hívás és egy üzenet, mind Zayn-től.

„Minek van telefonod, ha fel sem veszed? Hívj vissza”

Sajnos, még nem tudok válaszolni, mert jobban leköt, hogy az öcsém még véletlen se szólja el magát Zayn-nel kapcsolatban. A szememet forgatva dobolok az asztalon miközben hanyagul lejjebb csúszok az eléggé kényelmetlen széken és kifújom a levegőt. Lassan magamba számolom az időt, mert nincs mit mondanom neki és nem is akarok tovább itt lenni, bár engem nem visel meg olyan szempontból anyu tette, hogy szörnyen hiányozna, nekem más hiányzik, aki egy ideje már tabu téma a családban. Szinte vergődök már az asztalon mikor arra leszek figyelmes, hogy anya és az ügyvéd felállnak, majd egy kézfogás után megfogják anya karját. Ránézek és egy szomorú pillantást kapok, de csak megrázom a fejemet és én is feltápászkodom. Elköszönünk és kimegyünk a teremből, az ügyvéd felé fordulok és kedves szavakkal megköszönöm a segítségét, majd útjaink külön válnak, azzal bizonygatva, hogy még tárgyalunk, de nekem aztán oly mindegy. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy elfelejtettem visszaírni Zayn-nek, vagy felhívni, de az igazság az, hogy most nem akarok vele beszélni, inkább az öcsém érdekelt.

- Jól vagy? Átvigyelek a haverjaidhoz? – lehet önző vagyok, de egyedül szeretnék lenni a két barátnőmmel, az pedig nem menne, ha az öcsém otthon van. Félreértés ne essék, de folyton lejönne Beryl-hez, vagy ő menne fel az öcsémhez, ez pedig elkerülendő, ha elküldöm otthonról.

- Nem szeretném. – motyogja és elővesz a zsebéből egy doboz cigit. Kérdőn nézem meg a kezében lévő tárgyat majd egyenesen rá. – Kérlek, ne nézz így. Te is csinálod, akkor nekem is lehet.

Teljesen igaza van, soha nem mutattam neki jó példát akármennyire is próbálkoztam. És mint a nővére ezt a példát mutattam neki. Próbáltam az a nővér lenni, akit nagyon szeret az öccse és bármikor fordulhat hozzá, de elrontottam, talán középiskola kezdeténél. Belekerültem a rosszba, hazudoztam, kiszöktem és a legtöbbnek a szemtanúja volt. Sokszor falazott nekem és én jobban példát vehetnék róla, mint fordítva, viszont érzelmileg gyengébb vagyok egy ideje.

- Át akartam hívni a csajokat. Örülnék, ha tudnánk kicsit együtt bulizni, persze most nem mennénk sehova. – kezdem el, de érzem, hogy ebből veszekedés lesz, ismerem és tudom, hogy mennyire forrófejű.

- Szóval azt mondod, hogy nem akarod, ha Ber közelébe lennék. – teljesen félreérti a helyzetet, hisz örülök a boldogságuknak, na jó, teljesen beletrafált. Az öcsémet folyton kikosarazzák, Ber pedig olyan lány, aki ritkán szereted, de ha igen akkor nagyon, de most azt akarom, hogy velem foglalkozzanak.

- Nem ezt mondom. De Beryl az én barátnőm és szükségem van rá néha úgy, ahogy Vivian-ra is. Tudod, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, és néha szeretném, ha nem sajátítanád ki. – próbálok egy veszekedést elkerülni, de nem hiszem, hogy sikerül, ez örökre feszültséget fog okozni köztünk.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy még lehetőségem se volt arra, hogy elvigyem egy randevúra?! Nincs miből, és amit nyújthatok neki az, hogy vele vagyok. Én szeretem őt és sajnálom, ha így érzel ezzel kapcsolatban. – a fejét megrázza, amivel együtt a haja is kicsit összekócolódik, majd rágyújt. Erről jut eszembe, hogy ezer éve nem ártottam a tüdőmnek, úgyhogy éppen itt az ideje. Én is előveszem a Marlboro-mat és meggyújtom.

- Soha nem gondoltam, hogy majd veled fogok cigizgetni. – közben a földet pásztázom és próbálom kerülni a tekintetét mégis keresek valamit, ami miatt beszélhessünk.

- Igaz kisebb vagy nálam, de a nővérem vagy és csak ezért nem bunyóztalak le soha, mert rosszat csináltál. – elmosolyodik és megrázza kicsit a fejét. Ez a legédesebb dolog, amit valaha mondott nekem. – Amúgy se bántanálak, mert a nővérem vagy, meg, mert tudom, hogy Zayn utána igen csak haragos lenne. – újra beleszív a füstölgő méregbe és csak mosolyog, de nekem lefagy az arcomról. Kételkedem benne, hogy folytatnunk kéne Zayn-nel, azt, amit, de annyira jól érzem magam vele és nem lenne szívem elengedni, boldoggá tesz, pedig a mi „kapcsolatunk” nem mondható kapcsolatnak. – Minden rendben? Baj van? – kérdezi Matt, de csak beleszívok a cigimbe és bambulok.

- Nincs semmi baj. – nézek fel rá, körülbelül tizenöt centivel magasabb nálam és kék szemei csak úgy virítanak rám, annyira hasonlít apára és e miatt nem akarom őt soha elengedni. – Te vagy az egyetlen, aki maradt nekem belőle. – mosolygok rá keservesen, mert szörnyen fáj az egész.

- Kérlek, ne omolj össze. Felhívjam Zayn-t? Felhívom. – a kérdésére egyből válaszol, és már veszi is elő a telefonját.

- Ne! Most bulizik. Ma van a születésnapja. – fogom meg a kezét és a célzást felfogva teszi el egyből a készüléket.

- Tényleg, ti elmentetek. Hova? – érdeklődik és a szemébe is látom a kíváncsiságot. Most elmondjam neki, vagy ne? Egyszer úgy is kiderül és a legnagyobb titkom előtte, hogy utálom a haverjait.

- Vett egy házat, és azt akarja, hogy beköltözzek, amint minden rendben lesz, teljesen tiszta lesz a „kapcsolatunk”. – ironikus, hogy a születésnapján vesz egy házat nekünk. – Van egy kis pinceszoba a ház alatt, ami teljesen fehér, a falakra pedig graffitiztunk, vagyis nem is tudom mi a pontos neve ennek. Aztán majdnem lebuktunk, de Zayn hárított én meg elküldtem bulizni. – remélem semmi lényegeset nem hagytam ki, bár szerintem neki ennyi is elég volt. Viszont egy valami nagyon fúrta az oldalamat, amit nem tudom hogyan kéne megkérdeznem.

- Ez aranyos. Tudod eleinte kételkedtem a srácban, annyira ellenszenves volt és az is zavart, hogy híres, de láttalak titeket és megnyugtatott a tény, hogy komolyan gondoljátok, hogy szeret téged. – a szemeim kitágulták és inkább elnyomtam a cigarettámat majd rá néztem.

- Nem szeretjük egymást. Menyasszonya van, ne felejtsd el. – rázom meg a fejemet és most legszívesebben a fekete hajú sráchoz bújnék, hogy halhassam ütemes szívverését és érezzem a kellemes mentol és dohány illatát. Azt hiszem, hiányzik. De nem szeretem őt, ahogy ő sem engem.

- Az nem jelent semmit, lehet téged választ. – mosolyog rám, és megnyugtató volt, hogy ezt gondolja. Gyorsan befejezi mondandóját, mert Kate ér mellénk és egy aprót mosolyog, majd beinvitál minket az autóba. Beülök az anyósülésre, hátra pedig az öcsém, Kate mindig is nyugodt, ha vezet, így hát most is elég lazán veszi az utakat és minden egyes lámpánál, illetve zebránál megáll.

- Hazaviszlek titeket, de nekem még el kell intéznem pár dolgot, estefelé megyek haza. Jön Beryl? – kérdezi inkább öcsémtől mire ő bólint egyet.

Negyed órán belül hazaértünk és meglepetésként ér, hogy barátnőim már vártak ránk a kapuba. Vivian a nyakamba ugrik, míg Beryl csak diszkréten és kulturáltan megöleli az öcsémet, de az én nyakamba egyből beleugrik. Vivian huncut mosolya elárulja őt, hogy hozott valami meglepetést, soha nem tudja álcázni. Matt gyorsan kinyitja a kaput és besétálunk rajta, de egyből elkezdjük a baromságainkat, így a földön kötök ki.

- Kellett ez? Ezt megkeserülöd. – nézek csúnyán barna hajú barátnőmre, aki mosolyogva lép Matt mellé, de egyből elereszti röhögését. Besétálok utolsóként a házba és ledobom kényelmetlen cipőmet, majd felszaladok az emeletre, hogy átöltözhessek. Előveszek egy fekete leggingset és egy szürke hosszított, kötött pulcsit, ami már ki van nyúlva. Éppen a nadrágomat veszem mikor a telefonom jelzi, hogy üzenetem jött. Megnyitom és látom, hogy Zayn megint hívott vagy tízszer és most két üzenetet hagyott maga után. Nem értem miért hívogat engem, nem hogy inkább jól érezné magát és végre a barátaival ünnepelné a születésnapját. Megforgatom a szemeimet, gyorsan magamra kapom a ruháimat és a telefonomat fogva megyek le egyenesen a konyhába, ledobom a készüléket a pultra és a többiek felé nézek. Matt is átöltözött és a poharak már elő voltak készítve, aminek nagyon örülök, hisz megérzéseim nem csaltak.

- Nos, ki a legjobb? Hoztam egy kis gint, abszintot és a jó kis barátunkat. – mosolyog és mikor a kezében lévő zacskóba meglátom a szárított, zöld barátunkat én is elmosolyodok.

- De rég is volt már. – nevetek fel, de Beryl reakciója röhögésre késztet, mert a lány sikítozva ugrál össze-vissza és megöleli a szőke hajú barátnőnket.

- Ti tényleg be akartok tépni? Most? – kérdezi Matt felhúzott szemöldökkel.

- Aha, de neked nem engedem. – mosolyog rá Beryl és szinte a számból veszi ki a szavakat.

- Mintha nem füveztem volna még életemben, úgy beszélsz. – forgatja meg a szemeit, ami nagyon hasonlít az én szemforgatásomhoz. Bólintással igazolom, hogy tényleg csinálta már, de Beryl hajthatatlan és nem akarja, hogy az öcsém is ma betépjen. – Töltök piát, addig tekerjétek be. – kacsint és ad egy puszit Ber homlokára majd elővesz pár poharat.

- Is, Zayn hív. – emeli meg a telefonomat Ber és mosolyogva nyújtja felém, elveszem, de egyből vissza is rakom a helyére és megrántom a vállamat. – Történt valami? – kérdezi ráncolt homlokkal.

- Nem, csak ma van a születésnapja és elküldtem a haverjaival bulizni, most meg folyton hívogat és irkál. – sóhajtok egyet és leülök Viv mellé, hogy segítsek neki a tekerésben.

- Tényleg, mesélj már ki ez a Zayn, pontosan. – mosolyog rám és érdeklődve figyel.

- A buliba találkoztunk miután te leléptél és felvitt magához, de már tök részeg voltam, így nem nagyon emlékszek a dolgokra. Reggel együtt fürödtünk, reggeliztünk és a többi. Aztán egy hétig nem keresett, tegnap előtt állított be hozzánk. – mesélem, miközben csinálom, amit kell.

- Egy álom pasi. – mosolyog Beryl, de gyorsan kijavítja magát. – Persze, nem nekem.

- Vett egy házat, ahova Bell be fog költözni, amint rendeződik minden. – mosolyog pimaszul Matt is és lerakja elénk a zöld abszintot.

- Ez csodálatos, hogy végre rád talált ismét a szerelem. De Ő ugye nem olyan, mint David? Mármint, elég csúnyán tönkre tett, Zayn nem fog ugye? Tudom, hogy híres és a csapból is ő folyik, de féltelek. Isa, menyasszonya van. – motyogja Vivian és megfogja a poharát.

- Tudom, de annyira jól érzem magam mellette, olyan nyugtató hatással bír rám, mint még senki más. – rázom meg a fejemet és én is megfogom az én poharamat és egy koccintás után lehúzzuk, bár nem így kell inni, de mi most nem szarozunk. A borzasztó íz végigmarja a torkomat és nem is értem, hogy miért ittam meg, ha nem szeretem. Egyre csak az jár a fejembe, hogy alig pár napja járunk össze, nem kedvelhetem meg ilyen hamar, hisz nem is ismerem.

Egy pohár vodka kíséretével megyünk ki a kertbe és meggyújtjuk a frissen tekert csodát, de előtte lehúzzuk a vodkát, amit itthon találtam az előbb. Már a felét elszívtam, mikor elkezdem érezni azt a jó érzést és úgy érzem, akár háromszor le tudnám futni a maratont egymás után, de persze ez csak átmeneti. Ebben a pillanatba elszívjuk az elsőt, de mára már az utolsót bemegyünk és most a gint nyitjuk ki. Mivel nincs tonic, ezért amerikai módon marad a narancsdszúsz, összekeverem őket és mindenkinek adok egyet és egy újabb koccintás után lehúzzuk ezt is. A szívemen érzem, hogy majd ki akar ugrani a helyéről, aztán már nem is érzem, hogy élek biztosan a fű miatt, de most muszáj elszívnom egy cigit. Vivian-nal kimegyünk a ház elé, hogy Ber és az öcsém hagy legyenek kicsit kettesben így rágyújtunk.

- Ez egy kurva jó nap! Ezer éve nem volt ilyen, hogy otthon rúgjunk be. – barátnőm hangos nevetése tölti ki az utcát, amin nekem is nevetnem kell. Leülünk a lépcsőre, de persze, vagyok olyan béna, hogy kiesik közben a cigi a kezemből.

- Mindig eszembe jut, hogy mennyire örülök annak, hogy ekkora seggfej barátnőim vannak, mint ti. – nevetek fel és megölelem a szőkeséget. Beryl gyorsan kirohan három pohár narancsos ginnel és koccintás után lehúztuk, de ő egyből vissza is megy. – Ebből detox lesz szerinted? – kérdezem és beleszívok jó mélyen az égő szálba. Érzem, hogy szédülök, de közben a lábammal dobolok, valahol le kell vezetnem az energiámat, legszívesebben most azonnal elmennék bulizni.

- Nem tudom, de remélem. – szegénynek röhögő görcse van, de mikor a kapu felé néz kicsit elhalkul. – Most vagy behallucinálom, vagy tényleg itt van a pasid. – kicsit hunyorít még mindig nevetve, amin nekem is nevetnem kell, de meglepődöttségemre én is látom őt. – Na jó, magatokra hagylak, de amint bejössz iszunk! – próbál felállni, de nem tud, amin nevetnem kell, de nagyon. Nagy nehezen feltápászkodom és próbálom felhúzni, de még csak nem is erőlködik.

- Ez az Vivian, nehogy megerőltesd a seggedet, én pont elbírlak. – mondom, de egyszerre kezdünk el nevetni. Nagy nehezen az esésünk után sikerül mind a kettőnknek feltápászkodnia magát.

- Jó megyek már. Siess majd. – nevet, de visszafordul és Zayn felé néz. – Amúgy Vivian vagyok, az egyik legjobb barátnője és egyszer már smároltunk. – mérgesen nézek rá, de közben vihogok, ezzel elérve, hogy bemenjen. Végre.

- Hívtalak. – Zayn csak ennyit mondd, de ez számomra visszahangzott, így eltelt egy kis időbe míg válaszoltam.

- Tudom én pedig nem vettem fel és nem is válaszoltam, de Zayn, buliznod kéne a barátaiddal! – fogom meg a vállát és dülöngélek. Nem tudom, hogy a szívem még mindig a fűtől ver úgy, mintha ki akarna esni, vagy Zayn látványa miatt, de jobban örülnék, ha most nem érezném.

- Nézz a szemembe. – tudom, hogy ő teljesen józan, de én nem és nem tudok a szemébe nézni. – Kicsi, kérlek. – mondja, de mikor már a harmadik kérlelésére se tettem meg a kezével irányította az arcomat. Nagyon közel vagyok hozzá, ami kiborít. – Te beszívtál? – kérdezi, de tudja a választ, hisz a szemem elárulja. Nagyot sóhajtok a vallomásom miatt, amit megfogok tenni.

- Csak egy kicsikét. – mondom, és közben mutatom is, hogy mennyire „kicsikét”. Hirtelen szédülök meg és a fejemet a mellkasának nyomom, de a lábam is ki akar esni magam alól, így fekete hajú hercegem még gyorsan utánam kap.

- Zayn! Mi van már? – hallok meg egy mély hangot, de ilyen állapotban nem tudom beazonosítani.

- Te elhoztad őket ide? Nem hiszem el, hogy ennyire felelőtlen vagy, hisz le is bukhatunk! Te nem vagy normális, most menj el és hagyj békén! – tolom el magamtól és próbálok elvánszorogni, de megfogja a kezemet, amit alig érzek, de biztos vagyok benne, hogy most kicsit jobban szorítja.

- Én vagyok a felelőtlen? Te nem veszed fel azt a retkes telefont és mikor idejövök, akkor azt látom, hogy totál bebasztál és be vagy állva. – kiabál, de nem annyira, hogy a kint várakozó srácok meg is hallhatják. – Mi történik veled, ami miatt így kivagy készülve? Miért kell úgy viselkedned, mint egy felelőtlen tinédzser?

- Menj el! És ne keress! Majd én kereslek! – rántom ki a kezemet az övé közül, de ezzel együtt majdnem elesek, vagyis nem majdnem, hanem teljesen. A földön kötök ki és mérgesen nézek fel a fekete hajúra, amiért nem kapott el.

- Ezt most megérdemelted. Miért teszed tönkre magad?– guggol le elém, de én csak összekuporodok és elkezdek remegni. Remek, bemeséltem magamnak, minden hülyeséget kezdve azzal, hogy fázok és most remegek. – Itt maradok oké? – kérdezi és felsegít a földről.

- Nem! Hagyjál békén! Te is megtetted már egy milliószor, én miért ne tehetném? Nem beszélve erről, hogy idehoztad ezeket,  Zayn, ha lebukunk, akkor már titokba se lehetünk együtt! – kiabálom és megérzem a könnyeket a szememben. Nagyot sóhajt és ad egy puszit a homlokomra. – Menj el innen. – kérlelem.

- Este fele jövök korán, kérlek ne igyál többet. – motyogja és hátat fordít nekem.

- Utállak Zayn! – kiabálom utána. Feltápászkodom és bevágtatok a házba egyenesen a nappaliba ahol ledőlök a kanapéra. Ber jön ki egy pohár vodkával, aztán sorban mögötte a többiek.

- Minden rendben? – kérdezi Matty és leül velem szembe, az ölébe pedig barna hajú barátnőm miután odaadja nekem az italomat. Gyorsan lehúzom és eldőlök a kanapén teljesen, Vivian pedig rám veti magát, meg sem érzem a súlyát szerencsére.

- Isa, ne csináld ezt, csináld azt, te meg kapd be Malik. – igazából már nem is értem, hogy min kaptam fel a vizet az előbb és, hogy miért kiabáltam Zayn-nel, de tudom, hogy Ő nem gondolta komolyan, amiket mondtam neki. Viszont szörnyen esik, hogy hagyott elesni, jobban fáj belülről, mint a sebeim a kezemen.

A sok óra pihenés után Vivian-t hazakísértük, mert Beryl nálunk alszik, és mivel tudom, hogy Zayn jön nem tudtam felajánlani barátnőmnek a mellettem lévő helyet. Pontban nyolc órára érünk haza és nagynéném már otthon van. Nem beszéltünk sokat, leginkább Matt beszél vele, hogy holnap megy iskolába és, hogy mi is a helyzet Beryl-lel. Kate elköszön tőlünk és elmegy pihenni, míg én leülök a fotelba a kanapéra pedig a gerlepár. Még mindig forog velem a világ és nem érzem már jól magam, csak józanodni akarok.

- Megvárod? – kérdezi Matt én pedig bólintok. Nagyon bunkó voltam, és még most is kicsit érzem magamon a két órával ezelőtt történteket, de már tisztább vagyok, egy nagyon kicsit. Totálisan berúgtam és még most is forog velem a világ. Beryl felajánlja, hogy megvárja velem Zayn-t, tehát már két órája boldogítanak. Beszélgetünk a tavaszi szünetről, hogy el kéne mennünk valahova, de az hol van még? Megrázom a fejemet mikor meghallom a zárban a zörgést, de nem fordulok hátra, mert az elmúlt két órában én csináltam azt, amit Ő, hívogattam és üzeneteket hagytam neki, de egyikre se reagált. Szörnyen érzem magam ezek miatt és már belátok mindent, hogy a hülyeségeim gyerekesek.

- Akkor mi megyünk is. – ásít Matt és lepacsizik Zayn-nel, Beryl is puszival köszönti, majd eltűnnek. A fotelbe felhúzott lábakkal ülök és be vagyok takarózva, hátha az megvéd mindentől, ami fájdalmasan érinthet. Hihetetlen sok dolgot meséltem be magamnak, ami miatt sírtam is és nevettem is, de az, hogy hazaért úgy, hogy semmi baja nincs, megnyugtat. Leguggol ismét elém és megfogja a kezemet, amit nyújtok felé. Látszik rajta, hogy ő tud magáról és arról, hogy hol is van most.

- Ne haragudj. – hangom rekedt, de mégis megbánó. Egy puszit ad a kézfejemre majd engem kezd el tanulmányozni. Annyira idióta vagyok, hiszen itt van mellettem ez a srác én pedig próbálom ellökni magamtól minden erőmmel, mikor nem érzem azt a vágyat iránta.

- Jól vagy? – kérdezi, de megrázom a fejemet. – Mi a baj? – és hosszas mesélésbe kezdek, ideje, hogy megtudja, mi folyik itt.

- Két éve… Apukám meghalt. Katona volt, és nem tudtunk róla semmit, hogy hogyan és miért. – már rosszul kezdődik, hisz nekem ő volt a legfontosabb az életemben és rettentően hiányzik, hogy már nincs velünk. A sírógörcs kerülget most is, úgyhogy gyorsan Zayn keze után kapok. – Sok adósság maradt ránk, amit anya rendezett, de a pénzből kezdtünk kifogyni, hiszen anyu cukrász munkája nem sokat ért hármunknak. Úgyhogy vett fel kölcsönt a banktól, és a cukrász üzlettől is, onnan persze illegálisan. Lebukott és vissza akarta fizetni, a fele megvolt már, de addigra már a bíróság elítélte őt 15 hónapra. Szóval apám meghalt, anyám börtönben ül, én pedig egyedül vagyok az öcsémmel, vagyis már a nagynéném ideköltözött. – nem tudom kontrollálni magam, a könnyek csak úgy folynak a szememből. – Sajnálom, ahogyan beszéltem veled, de téged nem akarlak elveszíteni, azt nem bírnám ki, hogy még egy embert elveszítsek és sajnálom, hogy nem vagyok elég jó. Tudom, hogy bármikor itt hagyhatsz és én megérteném, ha megtennéd. Menj nyugodtan. – a fejemet lehajtva sírok és várom, hogy elhagyja a házat, de nem teszi. Felkap menyasszony stílusba és elindul a szobám felé miközben lekapcsolja a lámpákat. Beérve a szobámba csak a kislámpát kapcsolja fel és lerak az ágyra. Becsukja az ajtómat és felém fordul.

- Te tökéletes vagy nekem. Sajnálom, hogy felelőtlen voltam, hogy hagytalak elesni és, hogy kiabáltam.– mondja és egy puszit ad a számra.

- Ugye itt maradsz éjszakára? – kérdezem reménykedve és miután bólint, megölelem. Hálás vagyok neki, amiért nem kérdezősködik, és most ennyivel beéri az egészet, illetve, hogy itt marad velem, mert ez mindennél többet jelent nekem. Felülök az ágyba és megkeresem a pizsamámat, ami egy rövidnadrág, egy trikó és egy vastag zokni. Lassan öltözök át miközben Zayn tekintetét érzem végig a hátamon, de hálás vagyok neki, hogy most nem tesz semmit. Bebújunk az ágyba és meglepődve veszem észre, hogy Zayn lefürdött már - gondolom otthon -, és más ruhában van. Gyorsan még leveszi a nadrágját és a felsőjét, majd visszafekszik a takaró alá. Hanyatt vágódik, én pedig a fejemet a mellkasára teszem, úgy ahogyan a bal kezemet is, a lábaimat pedig összefonom az övéivel. Lekapcsolja a kisvillanyt és elkezdi simogatni a hasán pihenő karomat, amitől kiráz a hideg és megremegek, de a könnyek ugyanúgy folynak az arcomon lefelé. Nem tudok lakatot tenni a számra, csak úgy ömlenek belőlem az olyan mondatok, hogy ne hagyjon el, hogy azt nem tudom hogyan viselném és a hasonlóak, amiket soha nem mondanék neki józan ésszel, de hát mindenkinek megered a nyelve, ha sokat iszik.

- Minden rendben lesz, oké? Soha nem hagylak el. Kérlek, ne sírj. – suttogja és minden mondata után egy puszit nyom a fejemre. Kellemes illata elkábít és akaratlanul is becsukom a szememet, mert most már biztonságba vagyok.

- Köszönöm.