6. fejezet - Rendezvous

Meglepetés! Ismét hamarabb hoztam a részt nektek, de csak mert nem tudok várni, érdekel a véleményetek! Jó olvasást, kommenteljetek, ha tetszett! :))

All the f*cking love.xx

EsmeeH.

2015. Január 13.

Próbálok minél jobban takarózni, hiszen mindjárt megfagyok, és ezen a süvítő szél hangja se segít, amit úgy hallok, mintha a természetben lennék. Egyre jobban érzékelni kezdem a dolgokat, és mint kiderül a süvítő szél megegyezik az alsó szinten lévő ricsajjal, mármint az idegesítésemben. Az erős fény miatt, ami beszökik az ablakomon nem tudom kinyitni a szememet egyből, így elkezdek tapogatózni magam mellett és szomorúsággal tölt el, hogy a fekete hajú hercegem ismét nem mellettem kel fel. Soha nem lesz egy nyugodt reggelünk együtt. Nagyot sóhajtva nyitom ki a szememet és felülök az ágy széléhez, annyira fáradt vagyok, hogy legszívesebben minden lépésem után aludnék egy órát. Elbandukolok a szekrényemig és kiveszek egy puha melegítő nadrágot, meg apu régi kedvenc pólóját, ami a kedvenc bandája logójával díszeleg, Metallica. Mióta meghalt, tilos egy számot is elindítani tőlük - ezt én kértem - , és szerencsére nem akadt probléma a megértésben. Átveszem a pizsamámat a kiválasztott ruhákra, majd a hajamat összefogom egy laza copfba és kinyitom az ajtómat. Egyenesen leindulok, de hangos veszekedést hallok meg. Ber és Zayn hangosan, nagyon hangosan beszélnek egymással, vagyis inkább veszekednek. Nem tudom mi a vita tárgya, de mikor leérkezem elhalkulnak, köszönök barátnőmnek egy hangos „csá”-val majd odamegyek Zayn-hez egy pusziért, de végül ölelés lesz belőle.

Hosszas csend után a gyomrom szólal fel először, de nem akarom elengedni Zayn-t, még erősebben kapaszkodom belé, de amint megérzem meleg kezeit a pólóm alatt megremegek és szaporábban veszem a levegőt, ezzel kicsit engedve a szorításomon.

- Mit kérsz enni? – suttogja a fülembe, amitől kiráz a hideg és a felismerés, mint villámcsapás csapódik belém. Mi már körülbelül másfél hete nem feküdtünk le egymással, vagyis nem tudom, hogy Ő Perrie-vel megtette e, de mindenesetre szeretnék vele olyan éjszakát, amire én is emlékszem.

- Téged. – suttogom a fülébe, miközben belemarkolok hajába bal kezemmel, de mindehhez lábujjhegyre kell állnom. Egy nagyot nyel, és a keze kikerül a pólóm alól legnagyobb döbbenetemre és kicsit hátrébb lép, lecsap az ajkaimra, de csak egy röpke pillanatra.

- Ne fáradj vele Zayn, már megcsináltam neki. – hallom meg Beryl hangját. Ezek szerint mindent hallott, de nem is ez lep meg.

- Mit csináltál? – fordulok felé és alig hiszek a füleimnek.

- Megcsináltam a reggelidet te szerencsétlenség. – kínjában felröhög és összefonja a mellei alatt a kezeit.

- Tisztázzuk. Egyáltalán te miért vagy már fent és miért vagy fitt? Te mindig kivagy a másnaptól, főleg ha szívtál is! – értetlenkedem, de nem várom el a válaszát. – A másik, hogy a legjobb barátnőm, aki magának is lusta megcsinálni a kajáját, most nekem is megcsinálta? Te beteg vagy, vagy még mindig be vagy állva? – kérdezem, mert el sem hiszem, hiszen egyszer csinált nekem kaját, az is azért, mert én mozdulni nem tudtam.

- Tudod, én sem tudom. De nem hogy örülnél neki baszd meg. – ennyi volt a kedvességéből és már kezdi is, ha nem állok neki enni.

- Akkor köszönöm a kedvességed te csöves. – mondom és leülök az asztalhoz, Beryl elém rakja a finom joghurtos müzlimet és elkezdem falni. – Ti már ettetek? – kérdezem teli szájjal mire bólogatnak. Barátnőm kimegy a nappaliba, de Zayn marad velem. – Milyen volt a buli? – érdeklődöm.

- Nem ittam sokat és nem is csajoztam, szóval unalmas. De jó volt a fiúkkal lenni egy kicsit. – nyugtázza le ennyivel. Egy bólintással lerendezem, hogy megértettem és lassan felállok, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet, hiszen nagyon ki vagyok száradva. – Szeretném, ha többet nem tépnél be. – szólal meg újra, ezzel együtt én leállok a műveletemmel és lecsapom az ásványvíznek a kupakját a konyhapultra. Nehogy már megmondja, hogy én mit csináljak!

- Én is sok mindent szeretnék. – motyogom és a bal lábamra nehezedve öntök magamnak vizet, majd megiszom és félre rakom, hogy később is jó legyen, ha kellene. Tudom, hogy nagyon felidegesítem, de annyira bizonytalan vagyok. Félek, hogy ahogy telnek a napok úgy kell elkezdenie dönteni - ami persze úgy is lesz -, és végül nem engem választ. De mit várok, mikor menyasszonya van? Rettegek, hogy esetleg a mai nap lesz az utolsó mikor találkozunk. Megfordulok és nekidőlök a konyhapultnak, majd jól szemügyre veszem. Egy fekete adidas melegítő nadrág van rajta és egy fekete felső. Próbálom minden nap jól bevésni az agyamba a tökéletes arcát, az illatát, a mosolyát, azt hogy itt áll előttem, hogy mindig tudjak emlékezni rá. Egyre közelebb jön és úgy érzem, hogy megfulladok közelségétől, mégis kellemesen járja át a testem a finom mentol és cigaretta keveréke. Lehunyom szemeimet és óvatosan megérintem mellkasát és végig megyek a nyakáig.

- Mi van veled? Olyan más vagy. – jelenti ki a nagy felfedezését, amin meg sem lepődök, hiszen a nézőpontom változása eléggé szembetűnő, de én soha nem tudtam elrejteni, ha valami bántott, rengetegszer sírtam az iskolában is, főleg mikor apu meghalt. Nem bírtam azt a stresszt, amit az iskolában is rám nehezítettek, főleg az utolsó évben. Az érettségim borzalmas lett, egyedül az angolom és az idegen nyelv lett ötös, hiszen ezekbe temettem bánatomat.

Azt pedig már tökéletesen tudom, hogy Zayn remek emberismerő, ezért nem csodálkozok, mikor felismeri viselkedésem okát.

- Miért félsz? Nem foglak egyedül hagyni. – megfogja a jobb kezemet és a tenyerembe puszil, amitől kiráz a hideg is. Megremegek, mikor elengedi, majd a másikat is leveszi az arcáról, de ez csak percekig tart, mert még közelebb merészkedik hozzám és megfogva derekamat belehajol a vállamba és a nyakamra ad puszikat, amiket annyira imádok. Remegve fogom meg izmos felkarját és becsukva a szemeimet élvezem a pillanatot, elraktározom az érintését, a közelségét és a kellemes illatát. Karjáról áttérek hosszú fekete hajához és kellemesen szívom be az illatát újra. – Semmi pénzért nem tenném. – mondja két apró puszi között és ezt a csodálatos pillanatot kedves barátnőm rontja el.

- Bocs tesóim, tényleg nem akartam zavarni, de olyan magányosnak érezném magam, ha egyedül kéne rágyújtanom. Is, kérlek, gyere velem. Könyörgöm csak most az egyszer. – vág szomorú fejet barátnőm, amin Zayn szélesen mosolyog, én pedig megforgatom a szemeimet, mert ezt az utolsó mondatot tőle már mennyiszer hallottam, de nem tudok ellenállni a csábításnak miután fekete hajú barátom - vagy mim -, elindul felvenni a cipőjét. Mosolyogva eszek még pár falatot és utánuk szaladok, felveszem a papucsomat és indulnék kifelé, ha Zayn nem állítana meg.

- Meg fogsz fázni. – ez már nem az első eset, hogy emlékeztet arra, jobban fel kellene öltöznöm, ami kicsit idegesít, hogy megmondja, mit csináljak, de közben édes, amiért aggódik értem. Váó, micsoda ellen érzések merülnek fel bennem még egy ilyen apró dolog miatt is.

- Nem fogok felmenni pulcsiért. – makacskodom, és végleg elindulok, a nappaliban felveszem a marlboro-s dobozt és a gyújtót, majd egyenesen kimegyek a teraszra barátnőmhöz.

- Ezt vedd fel. – nyújtja felém kabátját mire megforgatom a szemeimet.

- Zayn, te nem is tudod, hogy hányszor mentünk ki cigizni mínusz fokokban is az udvarra a lányokkal és semmi bajom nem lett, most se lesz. – mondom miközben kiveszek egy szálat a dobozból, azt pedig ledobom az ablakpárkányra.

- Túl sokat kérek? – nagyon édes, amiért így próbálkozik, de nekem semmi szükségem nincs erre.

- Miért is lenne érdekes, ha most se te játszanád a hülyeségeidet. Vedd már fel, vagy felrúglak! – barátnőm próbál mérgesen nézni, de ő is majdnem elneveti magát ezért nem tudom komolyan venni, minden esetre inkább belebújok a kabátba, csak, hogy végre elszívhassam normálisan a cigimet. Meggyújtom a kék gyújtómmal és most már csak nyugalmat szeretnék. Ránézek barátnőmre és most veszem észre, hogy az öcsém ruháiban van és folyton a telefonját nézi, de a kép még nem áll össze. Erős kezeket érzek a derekamnál és kihasználva a helyzetet egy gyors puszit nyomok Zayn arcára, ami kicsit szúrós az arcszőrzete miatt.

- Miért nézed folyton a telefonodat? – kérdezi meg Zayn, mintha ez Beryl-nél nem lenne normális, hogy a nap huszonnégy órájában a kezében van, de végül is ő nem ismeri barátnőmet.

- Csak várja, hogy mikor ér haza az öcsém. – nevetek fel, de rádöbbenek, hogy azt se tudom mennyi az idő. Kiveszem Zayn telefonját a kezéből és ledöbbenek, hogy már dél van, viszont az még jobban meglep, hogy egy közös képünk a képernyőzárjának a háttere. Mosolyogva tanulmányozom a képet, vagyis csak őt, mert annyira tökéletes én meg annyira szerencsétlen vagyok mellette.

- Srácok, ne már. – sóhajt barátnőm és elnyomja a cigijét. Szememet megforgatva nyomom én is el a saját csikkemet és még megvárom Zayn-t is, de a telefonja csörgése megzavar, arra késztet, hogy bárcsak bementem volna. A gyomrom összeszorul a tudatra, hogy most lehet éppen Perrie-vel beszél. Sóhajtva megyek be a házba és sürgősen el kellene gondolkoznom, hogy az ígérete mennyire biztos számomra, mert ha úgy van, akkor minél előbb el kell őt engednem. – Na, mi a helyzet? – érdeklődve pislog rám barátnőm miközben leülök mellé a kanapéra. Hogy mi a helyet? Én sem tudom, de kezd elegem lenni, hogy folyton kételkedek, és nem élvezem ezeket a dolgokat. Beryl felpattan mellőlem, amint a bejárati ajtó csapódik és, mint az ágyú, úgy vetődik öcsém karjaiba, ami egyáltalán nem vall rá. Mosolyogva nézem, hogy Matt mennyire gyengéden és óvatosan ér hozzá barátnőmhöz, mintha attól félne, hogy megszűnik benne varázs. Megérzem, hogy mellettem lesüllyed a kanapé, majd egyből finom illatát is, kezeit a nyakamnál, ahogyan a hajamat jobb oldalra fésüli és édes ajkaival nagyon lassan megérinti a bőrfelületet. A testemben átszalad egy jóleső bizsergés, ami a hasamnál erősödik, és nem akar elmúlni, főleg mikor kezeit a derekamra helyezi és közelebb húz magához. Öcsémék is elterülnek a kanapén és csendben pihennek.

- Mit szólnál… - Zayn nem fejezi be a mondatát, csak a hajamat piszkálja miközben az arcomat kémleli.

- Ha? – kíváncsi vagyok, hogy mire akar kilyukadni. Teljes testemmel felé fordulok és kisimítom az arcába belelógó hajszálakat, csak ne nézzen már ilyen közelről, mert zavarba hoz.

- Ha elvinnélek egy randevúra? – az arca nem mutat semmilyen érzelmet, viszont a hangjában van valami más, amit még nem tudok eldönteni, hogy micsoda. Lassan fogom fel, hogy mit is mondott és akkor veszem észre, hogy bamba szemekkel meredek rá, mikor megérzem szívem gyors dobogását. Hirtelen nagyon meleg lett és magunkon érzem a másik kettőnek az érdeklődő tekintetét. – Persze, valami olyan helyre, ahol csak kettesben lehetünk. – egy apró mosoly szökik a szájára és érdeklődve pillant felém.

- Rendben. – nem tudok normálisan beszélni, csak dadogva, ami kicsit kényelmetlen.

- Akkor készülődj, addig beszélek Louis-val. – mondja és feláll mellőlem.

- Mit beszélsz vele? – húzom össze a szemöldökeimet. Félek, hogy végül beavatta őt, és közrejátszik a mi „randinkban”.

- Semmi olyat, amivel lebuktathatnánk magunkat. – sóhajt és feloldja az iPhone-ját.

- De mit vegyek fel? – érdeklődöm ismét, ami már szerintem idegesíti.

- Nem kell nagyon kiöltöznöd, de az öcsédék biztos segítenek. – mondja és ad egy puszit a homlokomra, majd arrébb vonul. Feladva kíváncsiságomat indulok fel az emeletre és meglepetésemre Rómeó és Júlia követ engem.

- Is, csináld ezt, csináld azt. Hát téged foglak nemsokára megcsinálni Malik. – dühöngök és duzzogva ülök le az ágyamra.

- Ne csináld már. – nevet fel öcsém és mögém telepszik, de a várt masszírozás helyett, csak lábtartó lettem.

- Most fogd be, és vedd fel ezeket, sminkelj és csináld a hajadat. Ne csípd ki nagyon magadat. – utasít Beryl és a kezembe adva a ruhákat megyek be a fürdőszobába. Lerakom a polcra a kezembe lévő ruhadarabokat és a tükör elé lépve mosom meg az arcomat. Megtörlöm és kezembe veszem az alapozót, amit szerencsére alig kell használnom. Gyorsan kihúzom a szememet, kenek rá egy kis szempillaspirált, a hajamat pedig egy kis vízzel megigazítom. Megmosom a fogamat és közben igazgatom még egy kicsit fürtjeimet és a kezembe veszem az alsóneműimet. A kis mocsok a fekete csipkés kedvencemet nyomta a kezembe, ami valljuk be, eléggé szexi. Gyorsan felveszem a fehérneműimet és már szaladok is a ruháimért, mert kicsit fázok. Nem szégyenlősködöm sem az öcsém előtt sem Beryl előtt, viszont az, hogy Zayn is az ágyon fekszik Matt mellett, az már zavarba hoz. Teljesen lefagyok egy pillanatra és gyorsan felkapom a pokrócomat a földről, amit magam köré tekerek. Ez annyira ciki.

- Miért szégyenlősködsz? Látott már pucéran is nem? – kérdezi meg Beryl, amiben igaza van, de nem tehetek róla, úgy érzem nem vagyok elég neki és a testem sem olyan, amit mutogatni lehetne.

- Le is feküdtetek már nem? – szólal fel az öcsém is és az ágyon is felül. Őszintén, ez egy jó kérdés, mivel nem is emlékszem rá.

- Ez igazán nem rád tartozik! – sóhajtok fel és gonoszan nézek rá.

- Segg fej vagy. – neveti el magát Matt, mire minden energiámat felhasználva ráugrok és elkezdem harapdálni a nyakát és a vállát. – Engedj már el! Ne harapj meg!! Áú! Egy vadállat vagy!! – nagy nehezen abbahagyom a kínzását és ledőlök Zayn mellé az ágyba. – Jézusom, ugye nem szívtad ki a nyakamat? – fogdossa Matt a nyakát, mire nekem röhögő görcsöm lesz, és inkább odabújok Zayn-hez. Érzem, ahogyan minden izma megfeszülsz és ezért még csak meg sem simogatja a hátamat. Felnézek rá, hogy jobban lássam az arcát és az érzései most teljesen kivehetőek. Kicsit feljebb emelem a lábamat és megérzem férfiasságát térdemnél, az egész teste összerezzen, és alig tudja visszatartani feltörő nyögését.

- Mi kimegyünk. – mondja Beryl és becsukva a szekrényem ajtaját vezeti ki a hitetlenkedő öcsémet a szobámból. Nagyot nyelve nyúlok a nyakához, de megállítja a kezemet és a mellkasára helyezi azt. A felismerés, mint villámcsapás üt meg, Zayn-t már egy jó ideje nem elégítették ki. Remegve fújom ki a levegőt, mire ő inkább feláll, és mielőtt kimenne, elmondja, hogy öltözzek fel, majd menjek le. Meglepettségemben, csak nyelek egyet és gyorsan felkapom a fekete szaggatott farmeromat, illetve a katona zöld színű ingemet, amit barátnőm választott ki nekem. Sóhajtva dugom a zsebembe a telefonomat és inkább lemegyek a többiekhez, de csak Zayn vár rám, már felöltözve. Felkiabál az öcséméknek és megvárja, amíg felveszem a bakancsomat, a kabátomba felhúzásában pedig segít nekem. Kinyitja előttem az ajtót, majd előhalássza a zsebéből a slusszkulcsát, szabad kezével megfogja a kezemet és sietős léptekkel húz maga után. Nem merem megkérdezni, hogy vezethetek-e, mert félek, abból én jönnék ki rosszul. Bepattanunk az Audi-ba és Zayn már fel is pörgeti a motort.

Nagyon gyorsan ahhoz a házhoz érünk, amit a születésnapján mutatott meg. A kapu előtt meglátom Preston-t és még pár embert, de csak neki köszönök egy mosollyal. Szinte befutunk a kapun, de mielőtt Zayn kinyitotta volna a bejárati ajtót, elővesz egy kendőt és beköti vele a szememet.

- Zayn. – hangom halk és félénk volt, ami meg sem lep, hiszen azt se tudom, miért ide jövünk, ha mi most éppen randizunk.

- Csak bízz bennem Kicsi. – ad egy puszit a fejem tetejére és hallom, hogy kinyitja az ajtót, besegít a levetkőzésben is, majd összekulcsolja a kezeinket, de kicsit lemaradok, így mikor újra a kezéhez nyúlnék, kicsit érzékeny ponton érintem meg. – És ezt ne csináld. – sóhajt fel. Óvatosan lépkedek, mikor megkéri, hogy üljek le, én persze megteszem és várom, hogy történjen valami. Hirtelen megérzem a nyakamon az ajkait, amitől kiráz a hideg, aztán a nyelvét végighúzza egy csíkban és a kulcscsontomnál megharap. Nagyon halkan jelzem neki, hogy tetszik, amit csinál velem. Felnevet és még egy puszit nyom az arcomra, majd a szememen lévő kendőért nyúl, a kezeimet tördelem, mert igazán izgatott vagyok, hogy mi is ez a meglepetés. Mikor végre megérzem, hogy szabad utat kap a szemem a leskelődéshez egyből letépem magamról és mosolyogva nézek körbe. Egy kis asztal előtt ülök, ami gyönyörűen van megterítve, a gyertya mindenhol, nem csak az asztalon, és a rózsa elengedhetetlen része a díszítésnek, főleg, hogy a kedvenc virágom díszeleg előttem.

- Honnan tudtad, hogy a fehér rózsa a kedvencem? – érdeklődöm meg nagy mosollyal az arcomon. Végigsimítom a poharam oldalát és a mellettem guggoló fiúra nézek.

- Szereztem egy kis információt, hogy a tökéletes randid meglegyen. Hallottam az előzőkről és gondoltam ideje, hogy legyen egy normális randid, így húsz évesen. Igaz nem tudunk nagyon elmenni sehova, mert itthon biztonságos, de remélem lesz olyan nagyszerű ez az este, hogy elfeledtesse veled ezt a mínuszt. – simítja meg a combomat a beszédje közben, amitől a hasamban bizsergő érzést érzek. Feláll mellőlem és átmegy a konyhába és most végre ezt a helységet is jobban megfigyelhetem, hisz múltkor nem nagyon volt lehetőségem felfedezni az étkezőt és a konyhát. Egy boltív választja el a két helységet egymástól és mind a kettő a bézs és zöld színekben pompázik, ami igazán szép összhatást nyújt, bár nem látom az eredeti színeket a sötétség és a gyertyák miatt. Zayn jól megtervezhette ezt az egészet és tényleg nagyon szeretne nekem minden jót megadni, ezektől a gesztusoktól pedig úgy érzem, hogy soha nem fogom tudni elengedni őt és meghálálni neki. Mosolyogva tér vissza egy nagyon nagy tállal, amit az annak kijelölt helyre tesz le. Újra elmegy, és szemügyre tudom venni a kínálatot; tenger gyümölcsei, sült hal, sült csirke, párolt zöldség és főtt krumpli. A nyál összeszalad a számban és már alig várom, hogy jól lakhassak ezekkel a finomságokkal. Zayn újra visszatér egy bort szorongatva a kezében.

- Ó, mondd, hogy jégbor. – sóhajtok fel és most tényleg arra vágyom, mert ezekhez a sok finomságokhoz csak az a jó.

- Én mondtam, hogy megjegyeztem. – mosolyodik el pimaszul és önt a poharunkban.

- Elkényeztetsz Malik. – sóhajtok fel és a boromat kezdem el vizslatni.

- Tudom. Megérdemled. – mosolyodik el. – Szedhetek? – tudakolja meg és a tányéromra bök. Egy apró bólintással jelzem, hogy elveheti a tányéromat és elkezdem sorolni miből mennyit kérek. Mielőtt nekikezdenénk falatozni koccintunk és csak mosolyogva nézzük egymást, ami többet ér nekem minden szónál.

Miközben ettünk rengeteget nevettünk és beszélgettünk, Zayn sokat mesélt a családjáról és, hogy mennyire szereti a nővérét és a húgait, hogy Waliyha-t mennyire félti főleg mikor néha Niall közelében van és, hogy egyre jobban hiányzik neki a régi, normális élete velük. Erre szóba került a banda, elmondta, hogy szereti azt, amit csinál, de nem engedik neki, hogy kibontakozhasson, és ez nagyon idegesíti őt.

Miután a fantasztikus korai vacsorát elfogyasztjuk Zayn mosolyogva áll fel a helyéről, a kezét pedig felém nyújtja. Nem habozok egy percig sem, utána nyúlok és összekulcsolom ujjainkat. A vékony és hideg kezem tökéletesen illik az övébe, ami tűz forró.

- Múltkor még nem volt kész a felső emelet teljesen, szóval szeretném, ha látnád, hogy a közös hálószobánk hogyan is néz ki. – szorítja meg kicsit kezemet és előre enged a lépcsőnél. Végig magamon érzem tekintetét és a tudattól a szívem egyre gyorsabban kezd el verni. Felérünk egy kis folyosóra, ami még üres és a sötétbarna falakat a kintről jövő kis fény megvilágítja. Bevezet a legutolsó ajtóval rejtett szobához és a lélegzetem is elakad. A hálószobánk nagyon nagy és fehér színben pompázik, egyedül a bútorok sötétbarnák, illetve pár színes kép lóg a falon, ami kis színt visz az egészbe. Jelenlegi kedvencem az a franciaágy előtti falon lévő óriási tévé. Mikor beljebb lépek észreveszek egy kis ajtót, lassan nyitok be, a szívem megakad, és úgy érzem, most rögtön fogok elájulni. Egy külön szoba a ruháinknak! - Tudom, hogy minden lánynak ez az álma, de ennél most sokkal jobbat szeretnék neked mutatni. – ölel át hátulról és belefúj egyet a nyakamba, amin csak mosolygok, majd hirtelen felemel és visz ki a szobából.

- Ne! El fogunk esni! – nevetek fel és megkapaszkodok a kezében, ami a hasamnál kulcsolódik össze. Végre lerak és meg sem nézve, hogy most melyik szobában vagyunk, egyből felé fordulok és próbálok mérgesen nézni rá, de a nevetésem miatt ez most nem megy. Egy gyors puszit nyom a számra és megfordít, hogy újra koncentrálhassak a meglepetéseire. A fürdőszobában vagyunk, ahol a teljes sötétséget a gyertyák fénye töri meg. Közelebb megyek a hatalmas kádhoz és észreveszem, hogy a vörös és fehér rózsaszirmok nem csak a gyertyák mellett és a földön vannak, hanem a kádba is rakott a habok közé. Komolyan nem értem, hogy hogyan érdemeltem meg ezt és miért csinálja nekem ezeket a romantikus dolgokat. Úgy érzem, nem vagyok elég jó hozzá és neki, tehát nem érdemlem meg ezt az egész napot. Érzem, hogy a szemeimet csípi a könny ezért gyorsan veszek egy mély levegőt és újra Zayn felé fordulok.

- Baj van? Nem tetszik, vagy… - teljesen kétségbeesik a reakcióm miatt, ami nagyon aranyos tőle, de azt hiszem, kezdünk túl messzire menni. Egyáltalán milyen messze lehet menni ebben a helyzetben?

- Nagyon is tetszik, csak nem értem, hogy miért teszed ezt… - kezdem el gondolataim boncolgatását.

- Üljünk be a kádba és át tudjuk beszélni az egészet. – nem tudom, hogy miért nem tiltakozom ez ellen, a testem magától mozog, és lassan szabadulok meg a ruháimtól. Mikor ráveszem magam, hogy szembe forduljak hozzá, akkorra ő már a kádba ül és engem vár. Lassan bemászok mellé a forró vízbe és elkezdem dúdolni egyik kedvenc Rihanna számomat elterelésként, de hamar abba is hagyom, és nagy sóhajjal belekezdek mondandómba. – Először is, annyira szép itt minden, köszönöm. – mosolygok rá, de nem hagyom, hogy bármit is tudjon erre mondani. – De nem tudom, hogy mi hogyan is vagyunk. Tudom és elfogadtam, hogy nem tudsz ennél többet adni nekem, de ha nálad van ennél több, akkor… ez is már sokkal több, mint amennyit érdemelnék melletted, és ha így folytatod, nem fogom tudni beérni ennyivel és még csak elengedni sem tudlak majd, mert az emlékek folyton előttem lesznek és tudom, hogy nekem fog borzalmasan fájni az egész, mert te a menyasszonyod mellett fogsz maradni. – a hangom már remeg, és nem tudom, hogy sikerül-e visszatartanom a könnyeimet.

- Kicsi, megértem, hogy ezeket gondolod. Próbálom kiegyenlíteni a dolgokat például ilyenekkel. – elég bizonytalan a hangja így elgondolkozok egy kicsit. Ha nem lenne Perrie, akkor együtt lennénk, úgy hivatalosan? – El kell mondanom valamit… - a rózsaszirmokról rám emeli a tekintetét. – Mikor hazahoztalak első éjjel… mi nem feküdtünk le. – halkan beszél, de még így is színtisztán hallom őt. Nagyon lassan sikerül felfognom az egészet, de most ezt pozitív vagy negatív dolog számomra? Végül is nem használta ki a lehetőséget úgy, mint a többi idióta, akiknek csorog a nyáluk, de hazudott, soha nem mondta el, hogy mi nem feküdtünk le, sőt kihasználta a helyzetet, hogy én másként tudom a helyzetet. Gondolataimból az zökkent ki, hogy kezei a bokámhoz érnek, erre persze azonnal rá emelem a tekintetemet. – Mire gondolsz most? – kérdezi meg és szerintem ő se tudja, hogy most mekkora szakadékot vájt belém. Nem akarok neki hazudni, és nem is fogok, de most félek kimondani a gondolataimat.

- Csak… - nem találok egy jó hazugságot sem, pedig abban nagyon jó vagyok. Túl jó. – Rád. – suttogom és elkezdek a habokkal játszani.

- Ne haragudj rám, amiért nem mondtam el, de úgy éreztem, hogy nem voltam elég közel hozzád. Ha elmondtam volna mikor felkeltél puhánynak tartottál volna és lehet nem lett volna merszem elmenni hozzád. – nem értem miért van ez az őszinteségi rohama, de kezdek kicsit félni, hogy miket akar ezekből kihozni. Megsimítja a bokámat, majd megfogja és magához húz, egyenesen az ölébe ültet. Combomon megérzem férfiasságát, ami nagyon beindít és szerintem nem csak engem.

- Lehet tartanunk kéne több távolságot egymástól. – szólalok fel, és ez az, ami annyi frusztrált napok óta. Nem vagyunk egy pár és őszintén szólva, nem akarok semmilyen kötődést vele. Azt hiszem. Megáll a derekam simogatásában és mélyen a szemembe néz.

- Ha ezt szeretnéd. – mosolyodik el és látom a szemébe a vágyat, a vágyat, ami most nem fog kialudni. Kijelentése ellenében hevesen kap ajkaim után és egyből megtámadja a nyelvemet. Egyik percről a másikra bizonytalanná válok az előbbi kijelentésem miatt, lehet mégse azt szeretném, ha távol maradnánk egymástól. A keze automatikusan az érzékeny pontomhoz ér, ami jelen esetben a combom belső része, minél feljebb halad, annál nehezebben veszem a levegőt. Végül elér a céljához, aminek köszönhetően ő is egyre türelmetlenebb lesz. Lassan simogat lent bal kezével, míg a jobbal kitűri az arcomba logó tincseket és apró puszikkal hinti be először az arcomat majd a nyakamat végül a kulcscsontomat is. Hangos sóhajok törnek ki belőlem, hátrább dőlök, hogy hozzáférjen a melleimhez is. Eléggé kényelmetlen így a kádba, de szerintem egyikünk sem akar most azzal foglalkozni, hogy kiszálljunk innen, legalábbis én biztosan nem. Megérzem ujját magamban és próbálok nem ráfeszülni az egészre, ezért hozzáérek a férfiasságához, de a sors megint úgy dönt, hogy ezt nekünk nem szabad tovább folytatnunk. A csengő türelmetlenül szól, mi pedig nagyot sóhajtva ugrunk ki a kádból. Megfogom az egyik törölközőt és nagyjából átitatom vele a testemet.

- A hálószobában van pár cuccom meg melegítőm, ha nem akarsz farmerban lenni. Nem tudom ki az, de hamar elküldöm. – rezzenéstelenül mondja ezeket nekem és közben rám sem néz. Ügyet sem vetve csavarja maga köré a törülközőjét és úgy megy ki a fürdőszobából, követem példáját, csak a másik irányba megyek, vissza a hálószobába, ahol az ágyon tényleg találok pár darabot. Visszaszaladok az alsóneműimért, majd a hálószobában felveszem Zayn egyik mackó nadrágját, illetve az egyik pólóját. A szoba ajtaja hirtelen vágódik ki, a fekete hajú srác pedig szó nélkül, rám se nézve kapkodva öltözik fel.

- Zayn, ki van itt? – próbálok puhatolózni, de nem hatom meg vele. Amint kész van, megfogja a kezem, egyből összefonódnak az ujjaink, és elkezd maga után húzni, egyenesen az első emeletre. Kezdek pánikolni, hiszen ő is ideges, akkor én is az lehetek nem? – Ez fáj. Nem érted? Ne szorítsd már el a véráramlást az ujjaimban! – kérlelem egyre hangosabban, főleg, mikor elsőre sem érti meg.

- Ne haragudj. – áll meg az utolsó lépcsőfokon. – Csak nem akarom, hogy ideges legyél. – hát ez vicces.

- Azt se tudom miért kéne annak lennem, de te helyettem is idegeskedsz! – sóhajtok fel és megrázom a fejemet.

- Sajnálom. – mondja és egy hosszú puszit ad a homlokomra.

- Ki van itt? – kérdezem meg újra válasz reményében, de azt megint nem kapok, csak ismét maga után húz. Beérve a nappaliba egy nagyon ismerős személyt látok meg és most fogalmam sincs, hogy mit tegyek, még csak levegőt se kapok. Én már igazán ideges vagyok és rajtam a sor, hogy elzsibbasszam a mellettem lévő srácnak a kezét.

- Azt hittem csak viccelsz. – a hangja kicsit rekedtes, de a véleménye arról, amit lát, az a meglepődött arcára van kiírva. – Szóval, te komolyan megcsalod Perrie-t? – érdeklődi a barna szemű lány.

- Doniya, had mutassam be neked Isabell-t. Is, ő a nővérem, Doniya. – Zayn egy percre sem futamodik meg, bátran áll a nővére előtt.

- Mondanám, hogy örvendek, de ezt még fel kell fognom. – a legidősebb Malik testvér a jobb kezét a homlokához emeli, és inkább leül a kanapéra. Zayn a derekamra helyezi kezét és elkezd tolni a nővére után, de valamiért inkább hátrálnék az egész világtól. Végül leülünk, és szerencsére nem kell a meglepett testvér mellé ülnöm, amúgy is borzalmasan nézek ki, felvehettem volna a saját ruháimat. – A ház nagyon szép amúgy. – a kínos csendet szerencsétlenségemre megtöri.

- Nézd Doniya…

- Nem Zayn! Tudom, hogy eltávolodtatok Perrie-vel egymástól, de nem érdemli meg azt, hogy a háta mögött megcsald! Azt hittem, hogy végig vicceltél, mikor a telefonba elmondtad anyának, hogy ezt teszed. – Doniya teljesen kiakad, nekem pedig sírhatnékom van e miatt. Még egy ok, amiért abba kell hagynunk Zayn-nel ezt az egészet, már nem félek annyira attól, hogy ’egyedül’ maradok. Nem rondítok bele az életébe és a családja se fog másként ránézni.

- Akkor azt is megérted, hogy a Modest! leköti a kezemet ilyen szempontból. – mordul fel Zayn a maga forrófejű stílusával én pedig inkább felszaladok az emeletre. Gyorsan átöltözöm a saját cuccaimba, megigazítom hajamat és a telefonomat megfogva rohanok le a lépcsőn.

- Jobb, ha én most megyek. – motyogom halkan, mert félek, hogy elsírnám magam, mivel azt tervezem, hogy utoljára fogok találkozni Vele.

- Is… Kérlek, ne menj el. – néz rám Zayn és a tekintetével megállít, ha lehetséges az ilyen.

- Mindenkinek sokkal jobb, ha úgy teszünk mintha soha nem találkoztunk volna. – makogom.

- Most komolyan beszélsz? – húzza fel a szemöldökét az a srác, aki engem napok alatt elvarázsolt.

- Igaza van a nővérednek! Ha ő így fogadta ezt az egészet, akkor hogy fogadnák a húgaid, a családtagjaid, a bandatársaid és a rajongók?  - kezdem visszanyerni a hangomat. – Te se gondoltad komolyan, hogy örökké találkozgathattunk volna egymással titokban. Inkább lelépek akkor mikor még semmi komoly nem történt, mint mikor már teljesen beléd szeretek. – nem tudom, hogy honnan vettem ennyi erőt a kis beszédemhez, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment.

- Igaza van Zayn. – szólal meg Doniya és kedvesen mosolyog rám, ami kicsit megnyugtat. Legalább nem fog nekem esni és hallgat erről az egészről. Remélem.

- Nincs igaza. – rázza meg a fejét a fekete hajú. – Ha tudnád, hogy mennyivel boldogabb vagyok vele, mint Perrie-vel, akkor nem ezt mondanád. – suttogja Zayn én pedig már veszem is a bakancsomat. Mikor a kabátomért nyúlok, meghallom, hogy a több mint barátom, de kevesebb, mint szerelmem összetör valamit. Összerezzenek, és még inkább le szeretnék lécelni innen. Fáj itt hagynom őt, fáj, hogy már csak egy emlék lesz számomra.

- Istenem, hogy ezt teszem… - dünnyögi a vékony hang. – Maradj oké? – szól utánam hangosabban. Hirtelen megtorpanok és felé fordulok.

- Miért maradjak? Csak tönkre teszem az öcséd életét. – mondom és inkább a padlót kezdem el nézni. Látom, hogy Zayn kemény szólásra nyitja a száját, de nővére csak egy párnával megdobja, hogy most meg ne merjen szólalni, mert még meggondolhatja magát.

- Nem tudom, hogy miért, de látom, hogy fontos vagy az öcsémnek. – sóhajtja a lány és közelebb lép hozzám és a kezét nyújtja felém. – kezdjük elölről. Doniya Malik vagyok, Zayn nővére. Örülök a találkozásnak! – mosolyog rám a lány, igaz nem igazi a mosolya, én pedig lepetten nézek rá, majd elfogadom a gesztusát.

- Isabell Deeron. – mondom hitetlenkedve.