10. fejezet - Boldogság

Sziasztok Drágák!

Mondtam én, hogy behozok minden lemaradást! Elérkeztünk a tizedik részhez, ami a történet felét takarja, kicsit begyorsulnak az események. És mivel a felénél tartunk ideje megváltoztatni a design-et a blognak, hisz az előző olyan kis egyszerű és unalmas volt, ezt pedig már hetek óta készítgetem. 

Köszönöm a 6 feliratkozót és a lassan 4K olvasót! Sokat jelent! :)

Nem is húzom tovább a szót, itt az új rész! 

Jó olvasást!

EsmeeH. xx

Ui.: Kommentelnétek a résszel és a design-nel kapcsolatban? Illetve, hogy hogyan tetszik a történet alakulása? Előre is köszönöm. xx

Ui2.: Kirakok egy szavazást, hogy ki melyik párt bírja jobban! 

Ui3.: Ma kaptam egy díjat a fő támogatómtól, EvaH.-tól, akinek sokat köszönhetek a bloggal kapcsolatban! Köszönöm! xx

2015. február 5.

Eléggé fárasztó volt a tegnapi nap, fizikailag és lelkileg is, de a nehezén már túl vagyunk. Egyedül az bánt, hogy Louis-t sikerült olyannyira magam ellen irányítanom, hogy lehet miatta nem mehetek a turnéra. Most itthon vagyok és várom, hogy Zayn megérkezzen, addig egyik legnehezebb dolgom, hogy a lányoknak elmondjam a történteket és a lehetséges változásokat, aztán az öcsémnek, ami kicsit nehezebb lesz.

- Valami fontos dologról kéne beszélnünk… - mondom és nekidőlök a konyhapultnak. Két barátnőm értetlenül néz engem.

- Elfogyott a cigid? Tudod, hogy én mindig adok. – mondja szomorú, de egyben vicces arccal Vivian. Ezt szinte mindig eljátssza, ha valamit valamelyikünk így kezd.

- Nem, van még pár szálam. – nevetek fel. – Ez fontosabb most. Komolyan…

- Jajj ne, elfogyott a mi kis „barátunk”? Szerzek, ha kérsz. – szólal meg Beryl mire arcon csapom magam, hisz ezek csak a cigire, fűre és piára tudnak gondolni.

- Nem, de tudjátok mit… Van nálam egy kis vodka. Kértek? – a leghatásosabb módja annak, hogy a barátnőimet elkussoltassam. Előveszek három poharat és az említett tömény italt is, majd mindannyiunknak töltök. Kezükbe adom a poharat és úgy mosolygok, mint egy vadalma. Rohadtul fognak hiányozni, túl sok volt az együtt töltött hat év.

- A barátságunkra. – emelem a poharamat.

- Arra, hogy mindig van dugi piánk. – nevet Vivian és úgy tesz, mint én.

- A hat évre. – mosolyog Beryl és a koccantás után lehúzzuk az italt. Itt az ideje, most egyik se fog beledumálni a mondandómba.

- Lehet, elhúzok kilenc hónapra. – mondom, miközben förtelmes arcot vágok az előbbi cselekedetem miatt.

- Terhes vagy? – húzza fel a szemöldökét Vivian és lerakja a poharat az asztalra.

- Nem… Csak Zayn megy turnéra, és kaptam tőle egy jegyet, ami a kilenc hónapra szól. Azt akarja, hogy vele menjek. – mondom halkan és a földet nézem.

- Ha te is vele akarsz menni, akkor menj. Ne mi legyünk azok, akik visszatartanak téged. – mondja bölcsen Beryl, de nem értik az egészet. Nem olyan könnyű kockára tenni a kapcsolatunkat úgy, hogy vele tartok a turnéra. Túl nagy a nyomás és a felelősség.

- Tudom, és nagyon szeretnék Vele menni. – mondom és rájuk nézek.

- Akkor mi a baj? – kérdezi Viv és feláll mellém.

- Az, hogy még nem voltunk ennyi időt távol egymástól. – ismét belevágnak a szavamba.

- De édes vagy. – ölel meg Viv majd Beryl is csatlakozik ehhez.

- Hé, azért folytathatom? – kérdezem, mire elengednek és bólintanak. – Túl sok az ismeretlen, sok az utazás és ott van Louis is… - mondom, bár az utolsót nagyon nem akartam kimondani.

- Oh, óvatosan kislány. Louis? Mit akarsz te Louis-tól? – húzza fel a szemöldökét Ber.

- Múltkor nálam sírtál, hogy Zayn-t hogy megbántottad. – csatlakozik Vivian is ebbe a háromszögbe.

- Tudom, de ti nem láttátok hogyan nézett rám tegnap. Istenemre esküszöm, hogy ha képes lenne a szemével ölni én már halott lennék. – mondom tökre komolyan, ők mégis röhögnek.

- Tudjátok mit? Kapjátok be. Zayn-nek nem sikerült rávennie Louis-t. Elmegyek hozzá, beszélek vele, utána…

- Beszélsz vele? Egyedül? Minek? – remek kérdések barátnőimtől, amikre nem is tudom nagyon a választ.

- Túlságosan ki vagy éhezve ahhoz, hogy te egyedül oda tudj menni. – nevet fel Vivian mire megforgatom a szemeimet.

- Kapjátok be! Ber, itt várod meg az öcsémet? Vivian neked nincs dolgod? – érdeklődöm.

- Igen, megvárom, aztán megyünk át hozzám. – mondja a tervet barna hajú barátnőm, mire bólintok egyet.

- Én meg nem tudom. Csak vagyok. Lehet elmegyek dolgozni. – rántja meg a vállát. Bár ma szabad napja van, de még is beakar menni dolgozni, ez beteg tuti.

- Oké. Egyébként ma Zayn húgával megyek vásárolni, aztán a közös házban alszunk. – mondom az én tervemet, amin meglepődnek.

- Azzal a kiscsajjal, aki utál téged? – húzza fel a szemöldökét Vivian.

- Nem, Waliyha-val. Ő az elejétől fogva mellettem van. De lehet végül jön Safaa is. Nem tudom. Na, de igyekszek Louis-hoz. – mondom és egy puszi után elhagyom a házunkat. Beülök a kocsimba és a Liam által megadott címre megyek, ahol valószínűleg Liam is ott lesz. Beállok a kapu elé és felhívom Liam-et, hogy ilyenkor mi van, mert a nagykapu be van zárva, de szóban választ nem kapok, viszont egy aranyos, melegítőben lévő fiú sétál ki. Mosolyogva köszönök neki majd megölelem a nagy macis testét.

- Minden rendben? – érdeklődi mosolyogva és beenged a bejárati ajtón is.

- Liam, nem láttad a hajvasalómat? Nem hiszem el, hogy minden csajos cuccot elvesztek. Borzasztóak vagytok. – számomra ismeretlen női hang, ami eléggé vékony és most ideges is, most felkeltette az érdeklődésemet.

- A barátnője? – kérdezem, mikor a szőkeség elsuhan mellettünk. Közben levetkőzök és Liam készségesen adja nekem az ő mamuszát.

- Kit hoztál? – fordul vissza a lány és elénk áll.

- Ő Louis húga. – súgja, nekem pedig leesik minden és nagy fényességet érzek az eddigi sötét fejemben.

- Oh… - mondom és a hajamat a fülem mögé tűröm.

- Lottie Tomlinson vagyok. – üdvözöl mosolyogva és a kezét nyújtja.

- Isabell Deeron. – mosolygom én is és kezet rázunk. Nem tudtam, hogy ha ide jövök, akkor nem csak kettesben leszünk Louis-val.

- Nem hiszem el Lottie! Miért kellett a kajás bőröndömbe raknod a hajvasalódat? – meghallom Louis hangját, aki igazából nem volt ideges, csak meglepődött.

- Mintha Niall-t hallanám. – sóhajt a lány és mérges pillantással díjazza Liam-et, gondolom ő követte el ezt a kis trükköt.

- Lottie, egy picit. – kéri Liam és ismerteti a lánnyal, hogy pontosan ki is vagyok. Lottie is megvilágosodik, ahogyan én az előbb és a szája elé teszi a kezét.

- Értem. Igazából én nem nagyon beszélek Zayn-nel és Perrie-vel se nagyon találkoztam még, szóval külső szemlélőként ez csúnya dolog, de Zayn nagyszívű ember, biztos volt oka. – mosolyog a szőkeség. – De hát akkor velünk jössz turnéra! Ez nagyszerű! Bővül a kis csajos csapat. – nevet fel a lány és elhagyja a helységet. Liam elmondja, merre találom meg Louis-t én pedig követem az utasításait. Egy melegítő nadrágba van csak, póló nem szükséges, áh, minek? Épp csomagol és számolgatja a nadrágjait én pedig a bőröndöket. Oké, hogy kilenc hónap, na de én nem pakolnék ennyi cuccot, azt hiszem.

- Louis… - szólítom meg halkan és reménykedek, hogy nem fog elküldeni. Egyre inkább melegem lesz és a levegőt is gyorsabban veszem.

- Te mit keresel itt? – húzza fel a szemöldökét miközben kiegyenesedik. Igazán felvehetne valamit, mert azt hiszem Vivian-nek megint igaza volt.

- Csak szeretnék veled beszélni. – mondom és nekitámaszkodok az ajtófélfának. Érdekesen néz rám és ledobja az eddig kezében heverő dezodort.

- Mégis miről? – kérdezi meg és közelebb jön. – Gyere amúgy be. – mondata kérésnek számított, én pedig tettem, amit kért és leült az ágyra.

- Kérlek, egyezz bele. Nem fogok kertelni, de szükségem van Zayn-re és ha Ő elmegy, és én nem mehetek vele… Nem tudom… - sóhajtok egyet és megfogom a fejemet.

- Jobb lenne, ha kerülnéd Zayn-t. Nem kéne vele lenned és nem azért, mert menyasszonya van. Hanem, mert sok mindenre képes egy jó menetért. – mondja Louis, de persze ezeket nem hiszem el.

- Nem mindegy neked ez az egész? Csak kérlek, egyezz bele. Nem fogok sok port kavarni. – mondom és remélem, hogy bele fog egyezni.

- Már kavartál. – forgatja meg a szemeit. – Komolyan nem jó ötlet, hogy vele vagy. – rázza a fejét.

- Ha csak egy egyéjszakás kaland lennék, akkor vett volna egy házat magunknak? Nem. Ha az lennék, már első éjszaka megdugott volna, mikor hulla részeg voltam, de nem tette! Louis, kérlek. – egyre határozottabb vagyok, ahogyan ő is.

- Is, ő a haverom, te pedig átvertél. Nem fogom végignézni, ahogy Te tönkreteszed az életét. – mondja Louis.

- Már miért tenném tönkre az életét? – háborodok fel és vesztem miatt lenézek a felsőtestére. Sokkal jobban néz ki, mint a képeken. Megrázom a fejemet és felnézek Rá, de ez volt a vesztem. Ő olyan gyorsan közeledett, hogy időm sem volt reagálni, megcsókolt én pedig hagytam, sőt viszonoztam is. Édesek és puhák voltak, bár nem úgy néznek ki, enyhén érzem a dohány ízét a számban, ami nem zavar, de rögtön eszembe jut Zayn. Eltolom magamtól és egy pofont adok neki, amit lehet nem kellett volna.

- Te megütöttél... – hitetlenkedik

- Mert megcsókoltál. – mondom és felállok.

- De valld, be, hogy élvezted. – nevet fel mire rögtön ellenkezem. – Nem löktél el egyből, visszacsókoltál. – egyre közelebb jön ismét felém.

- Idióta vagy. – mondom és próbálom a kezemmel visszatartani őt.

- Igaz. – nevet fel és visszafordul a bőröndjei felé.

- Beleegyezel? – kérdezem, és egyre jobban reménykedek. Ismét felém néz és egy apró mosolyt látok a száján.

- Átgondolom. – mondja és visszafordul a csomagokhoz én pedig szó nélkül megyek vissza a kiindulási helyemre, ahol Liam és Lottie próbálnak valamit megszerelni.

- Köszönöm a segítséget Liam. – Simítom meg a karját és jobban megnézem, hogy mit csinálnak. Épp a távirányítót próbálják megjavítani, gondolom.

- Beleegyezett? – kérdezi Lottie, aki gondolom jobban fel lett világosítva.

- Azt mondta, hogy átgondolja. – mosolygok rá. Elköszönök tőlük és bepattanok az autómba elindulva a megbeszélt helyre, ahol felveszem Wali-t, de előbb felhívom. Öt perc és ott lesz a Szent James Parkban, egyedül. Tíz perc alatt odaérek és még tíz perc mire találok egy közeli parkolót, szerencsére nem maradunk itt sokáig a terveim szerint. Behunyom a szemem mielőtt kiszállok az autóból és akaratlanul is arra a csókra gondolok, túl jó volt és túl rossznak érzem magam, ismét. Kiszállok az autóból, lezárom és gyorsan átfutok az úton, elindulok a főbejárat elé, ahol meglátom Wali-t telefonozni. Amint észrevesz, kikapja a füléből a fülhallgatót és elrakja a telefonjával együtt. Mikor közelebb érek, egyből megölel és elmondja, hogy mennyire várta ezt a napot.

- Minden rendben? – kérdezem meg tőle mosolyogva, mikor elválunk.

- Persze, csak kicsit éhes vagyok már. – mondja, és a hasára rakja a kezét.

- Rendben, akkor eszünk valahol, az lesz az első. - nevetek és eszembe jut, hogy ma még én sem ettem sokat, csak ittam. Jézusom és én úgy vezetek? Ezt nem hiszem el, ilyen idiótát, mint én… Visszasétálunk a kocsihoz és bepakolva a cuccait a csomagtartóba, elindulunk az Oxford Street-re. Sikerül hamar leparkolnom és miután kicsit összeszedtük magunkat elindultunk a tömegbe, megfogtuk egymás kezét, hogy ne vesszünk el, és bár még csak dél van, elég sokan vannak, pedig ez a kezdet. – Mit együnk? – kérdezem, hátha van valami ötlete, hogy mit enne szívesen.

- Ott egy gyrosos, együnk azt. – rántja meg a vállát és már húz is oda.

- Mit adhatok a szép hölgyeknek? – sármos mosolyt küld felénk a srác, aki körülbelül húsz éves lehet. Megforgatom a szemeimet és reménykedem, hogy Waliyha nem dől be neki.

- Két gyros lesz, csípős nélkül. – adom le a rendelést, kifizetem és megyek Wali után, aki már talált is helyet.

- Végül is, akkor mész a turnéra? – kérdezi meg, amint leülök, mire újra az a csók jár a fejemben.

- Mindenkinek bele kell egyeznie, hogy mehessek, viszont nem kötelesek arra, hogy titokban tartsák a Zayn-nel való „kapcsolatomat”. Egyedül Louis nem egyezett még bele. – sóhajtok egyet és elkezdem vizsgálni az itallapot.

- Beszéltél Louis-val igaz? – értetlenül kapom fel rá a fejemet, ő pedig csak mosolyog, bólintok egyet és ezzel le is akarom zárni a témát. – Történt valami? – húzza fel a szemöldökét.

- Nem… Ez hosszú Wali… - sóhajtok és ekkor a srác kihozz a két gyrost.

- Jó étvágyat hölgyek. – úgy érzem ez csak az előttem ülőnek szól, aki kedvesen mosolyogva köszöni meg.

- Elmondott mindent Zayn. Tudok arról a Louis dologról, tudok a veszekedésről, de mi történt mikor beszéltetek? – kérdezi, és egy nagyot harap a gyrosából.

- Megcsókolt. – mondom ki és rögtön tömni kezdem a számat, hogy ne tudjak válaszolni.

- Mi van? – teli szájjal, fennhangon kérdezi, mire mindenki ránk néz. Arcon csapom magam és tovább eszem a gyrosomat.

- Megcsókolt, nem toltam el magamtól, csak mikor felfogtam, hogy nekem ott van Zayn. Nem akartam, el akarom felejteni, és úgy érzem, hogy borzasztó ember vagyok. Ne haragudj. – mondom és lehajtom a fejemet.

- Én nem haragszom. Zayn is ezt csinálja Perrie-vel. Szerintem Louis-nak megtetszett az, amit a bátyám csinál, és ő is téged nézett ki. – mondja Waliyha a véleményét, amire sóhajtottam. – De ne mondd el neki. Szerintem.

A nap szörnyen gyorsan telt el, rengeteget beszélgettünk és ugyan annyit vásároltunk. Waliyha egy nagyon jó személyiségű lány, szerencsés lesz a választottja. Nevetve érünk be a Zayn-nel való közös házunkba, ahol a fekete hajú ledöbbenve, de nevetve néz ránk.

- Soha többet nem mehettek ketten vásárolni. – nevet fel és elveszi a húgától a szatyrokat lerakja majd hozzám lép. Egy puszival köszönt és elveszi tőlem is a dolgokat, aztán visszajön hozzám és egyre csak közeledik, én pedig a kezeimmel eltolom. Nem vagyok képes megcsókolni Őt, a bűntudat rohadtul zavar.

- Kint hagytam a táskámat, mindjárt jövök. – mosolygok és kiszaladok a ház elé, ahol a kocsim parkol. Amint kilépek, meglátok egy ismerős arcot. – Louis? – kérdezem reménykedve, mert már sötét volt.

- Beleegyeztem. – mondja és közelebb jön, túl közel. Már így is lelkiismeret furdalásom van, de most még inkább, de nem ellenkeztem, ismét közel hajolt hozzám és most sokkal kedvesebben csókolt meg, és most nem löktem el. – Tudtam, hogy élvezed. – nevet fel és a fülem mögé tűri a hajamat.

- Miért csinálod ezt? Barátnőd van! – akadok ki és ekkor leesik, amit Wali mondott; „Szerintem Louis-nak megtetszett az, amit a bátyám csinál, és ő is téged nézett ki.”. Lehet igaza volt és abban is, hogy én nem tartozok magyarázattal és, hogy senkit nem csalok meg, de akkor is ott van az a kibaszottul szar érzés. – Tudod mit? Nem is érdekel, csak kérlek, ne mondjuk el Zayn-nek azt a csókot. És ezt se. – kérlelem és szomorúan nézek szemébe.

- Oh, nem terveztem, nem vagyok olyan kegyetlen. – aranyosan felnevet, amin nekem is mosolyognom kell. – De tudom, hogy élvezted. – mondja tovább és még közelebb jön. Igaza van, élveztem, de ezt soha nem fogom bevallani, csak mosolygok. Egy puszit ad az arcomra és intve elmegy a kocsija felé. Meglepődök ezen a tettén, nem tagadás, de jól esik. Gyorsan kiveszem a táskámat és lezárom az autómat majd visszaszaladok a meleg házba. Levetkőzök és megnézem a telefonom értesítéseit, valaki megjelölt egy képen, és ez a valaki Waliyha. Egy selfie-t posztolt ki rólunk azzal a szöveggel, hogy „It was a fantastic day with a fantastic girl! I love uuuu @isabellad”. Nevetve megrázom a fejemet és a konyhába lépkedek, ahol Wali ügyeskedik valamivel, de csak megölelem hátulról és egy cuppanós puszit nyomok az arcára.

- Láttad az Instagram-od igaz? – nevet fel és megfordul. – Kész a kakaó. – mosolyog, és a kezembe adja a bögrémet, Zayn elé teszi az övét és egy natúrt megfogott magának. – Köszönöm ezt a napot Is. – mosolyog rám Wali és belekortyol a kakaójába.

- Nem tesz semmit. – mosolygok rá és közelebb megyek az asztalhoz, Zayn pedig kapva az alkalmon, az ölébe húz és szorosan tart. Leteszem a bögrémet az övé mellé, hogy ne öntsem magamra és lelkiismeret furdalással együtt tűröm ezt az egészet.

- Holnap viszont korán kelünk, mert haza kell vinnünk húgi. – szólal meg Zayn mire Wali bólint egyet és amint megitta a kakaóját elköszönve elment fürödni és aludni. – Miért nem engedted, hogy megcsókoljalak? – a fülembe dörmögi az édes hangjával, ami kikészít. Nem tudom a választ, vagyis tudom, de inkább nem mondom el neki, jobb így. Bizonyítás képen megfordulva ülök az ölébe – lovagló ülésben –, és szenvedélyesen megcsókolom. Felkap az ölébe én pedig gyorsan kapaszkodom meg belé és kicsit felsikítok. – Foglak. – suttogja, és újra megcsókol. Bízok benne, sokkal jobban, mint eddig bárki másban. Mikor letesz a kanapéra akkor megszakad minden testi kapcsolatunk és sikerül körbenéznem. Mindenhol gyertyák vannak, a dohányzóasztalon pedig két pohár és egy üveg bor. Megrázom a fejemet és nevetek, hogy megint sikerült meglepnie, pedig soha nem kértem és sóvárogtam ezért. Talán e miatt esik ennyire jól.

- Gondoltam, ideje kicsit törődni kettőnkkel, szeretnék a múltadból megtudni a legtöbb dolgot, amit ma elárulsz nekem. – mosolyog és önt a poharakba majd a kezembe adja.

- Rendben. – nevetek fel és megvárom, amíg letelepszik mellém, a lábaimat átdobom az ölébe és kortyolok egyet a poharamból. – Az öcsémmel való kapcsolatom nem az a szokásos, most meghalsz féle, jó persze vannak, vagyis voltak ilyen pillanatok, de mi mindent elmondunk egymásnak és segítünk a másiknak. Nagyon szeretem Őt és örülök, hogy nincs több testvérem. – mosolygok belegondolva, hogy mennyire utáltam mikor megszületett.

- Nekem Waliyha-val ilyen a kapcsolatom, Doniya-val kevésbé, Ő mindig is más természetű volt, mint mi, önfejű és szeretett egyedül lenni. Persze ez változott az évek alatt, már csak önfejű. – nevet fel édesen, amin nekem is mosolyognom kell. – Viszont Safaa tényleg teljesen más. Tudom, hogy különállónak érzi magát tőlünk, most lázad minden és mindenki ellen, de ez csak ugye tini dolog. Viszont Ő társasági lény, szeret másokkal barátkozni, de otthon mindig a tévét bújja. És nem csak belsőleg más… - magyarázza és közben a poharát piszkálja. Lehet, itt van elrontva, hogy úgy érzi, hogy Ő felesleges és másabb, de ezt most nem hozom fel, majd egyszer, ha megint Róla beszélünk.

- Biztosan változik még Safaa is. Szerintem te sem ilyen voltál. – mosolygok rá mire bólint.

- Te anyásabb vagy apásabb vagy? – félénken kérdez rá erre, mert tudja, hogy nekem apu egy gyenge pont.

- Én mindig is apásabb voltam, Matt pedig anyásabb, ezért nem érintette meg Őt annyira apu halála, nekem pedig pszichológushoz kellett járnom és külön figyelni kellett az étkezésemre. Azóta félek elveszíteni bárkit. Anya annyira nem érintett meg, mellette fel kellett nőni hamar, míg apu mindig visszahozta a gyerek énemet. – mosolygok el halványan és megiszom a boromat, lerakom a dohányzóasztalra és közelebb megyek Zayn-hez.

- Lányokkal hogy ismerkedtél meg? – kérdezi, mikor látja, hogy kéne valami vidámabb téma. Felnevetek és mosolyogva emlékszem vissza a középsulis időkre.

- Eleinte utáltuk egymást, rettenetesen. – nevetek tovább és megrázom a fejemet. – Aztán egyszer egy helyről mentünk suliba, és utána folyton ott találkoztunk, elválaszthatatlanok lettünk, szinte sose voltak viták, mindent elmondtunk egymás szemébe. Tudtuk, hogy ez örökre szóló barátság lesz, hisz együtt vadultunk be, együtt hülyéskedtünk és mindenről tudtunk beszélgetni. Mintha a testvéreim lennének. – nélkülük semmi lennék.

- Középiskoláról jut eszembe. Egyszer kirúgtak egy suliból verekedés miatt. Az után a szüleim eléggé meghúzták azt a bizonyos láncot. – nevetett gondolom az emlék miatt.

- Perrie előtt volt barátnőd? – érdeklődöm meg felvont szemöldökkel.

- Igen, Perrie előtt három barátnőm volt. Az első nem volt nagyon komoly kapcsolat, a második olyan egy évig tarthatott, vele vesztettem el a szüzességemet. A harmadik az X-Faktor idején volt és aztán ismerkedtem meg Perrie-vel. Igaz volt a kapcsolatunk, addig míg a Modest alá nem írattatott velünk egy szerződést, hogy továbbra is együtt leszünk, ezzel egymást híresítve, de leginkább Őket kellett és most is e miatt nem dobhatom Őt. A második évtől már minden megjátszás alapon ment, szerintem már Ő sem érzi azt a varázst, mint akkor. Ezért nem akarom, hogy a Modest irányítsa a mi kapcsolatunkat, meguntam, hogy nem úgy tehetem a dolgaimat, ahogyan én akarom. Valamiért kinéztek maguknak, hisz egy dalomat se vették be egy albumra se, mert „az nem a banda műfaja”. Kezd rohadtul elegem lenni ebből az egészből és már évek óta a kilépésen gondolkozok, csak soha nem mertem eddig. – mondja teljesen eltérve az ex barátnő témától én pedig meglepődve hallgatom. Ki akar lépni? Ennyire háttérbe szorítják Őt? Szar ez a sztár világ. – Na, és neked előző pasik? – érdeklődi.

- Két barátom volt, leszámítva a kis pár hetes általános iskolás kapcsolatokat, ami csak kézfogásról szólt. – mosolygok. – Mind a ketten középiskolában voltak. Első szerelmem David, istenem milyen idióták voltunk. Már fél éve évfolyamtársak voltunk kilencedikbe és csak akkor kezdtünk el beszélni. Nem is tudtunk egymásról semmit, csak azt vettük észre, hogy kézen fogva sétálgatunk, délután találkozgatunk és elcsattan pár csók. Végül karácsonykor „kidobott”, nem beszéltünk januárig, aztán újra kavartunk, de megint csak átvert. – nevettem fel szégyenemben, hogy milyen kis naiv voltam. – Akkor utána Ő összejött egy picsával és nekem is kellett a felejtés, persze az egyik legjobb haverját fogtam ki, Daniel-t. Ő teljesen másabb, mint én, nem volt hozzám való, erőltettük az egészet egészen következő év szeptemberig. David-del újra barátok lettünk és Daniel-el is azok maradtunk, de már nem beszéltünk annyit. David-del egyre jobban megismertük egymást és tizenegyedikbe össze is jöttünk, akkor komolyan. Vele veszítettem el a szüzességemet és rohadtul szerelmes lettem és biztos vagyok benne, hogy Ő is az volt, csak neki én a harmadik voltam. Együtt voltunk körülbelül két évig, istenem, imádtam azt a két évet, most is mosolyogva emlékszek vissza rá, de megcsalt. Rohadtul megcsalt többször is, pedig sokszor bocsájtottam meg neki, de aztán betelt a pohár és szakítottunk. Sosem bántott, sosem tett egy rossz szót sem, de megcsalt, nem voltam elég neki. Hetekig ki se jöttem a szobámból, közben apu is meghalt, egyszerre két férfit veszítettem el. Étkezési zavaraim voltak, depressziós lettem, kénytelen voltam elmenni egy pszichológushoz egy kis idő után. Egyszer olyanokat vágtam Matt fejéhez, ami ráébresztett a dolgokra, rohadtul megbántottam Őt és ez néha most is fáj. – sóhajtok és megrázom a fejemet. – Ez után pedig sikerült David-en túllépnem, nem beszélünk, pedig minden ígéretét betartotta, táncoltunk a szalagavatónkon és elvitt Párizsba is. Elkezdtem újra bulizni járni a lányokkal, minden visszatért a régi kerékvágásba, letettem a jogsit és pasiztam, volt, hogy egy héten több férfivel mentem haza, aztán találkoztam Veled. – mosolyogva nézek Rá, tudom, hogy érdekelte, amit mondok és nem untattam, a végén pedig felcsillant a szeme és egy apró mosoly jelent meg a szája sarkán, ez pedig a boldogságomat is jelképezte, igaz Louis kétszer is megcsókolt, megbántam és nem is, mégis túltettem magam rajta, hisz Zayn túltesz minden eddigin. Igaz én csak egy második vagyok, de legalább boldoggá teszem Őt, ahogyan Ő is engem.