9. fejezet - Dráma helyzet

Sziasztok! Első sorban szeretnék bocsánatot kérni a késése miatt, őszinte leszek nagyon nem volt ihletem ehhez a részhez, pedig megvolt már, hogy mi lesz benne, másrészt szünet előtt tömték be az összes dolgozatot - gondolom páraknak ismerős -. Mindegy is, most szünet van, úgy hogy behozom a lemaradást! 

Szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket kívánni ezzel a részre! A Jézuska kicsit hamaradbb hozta ezt az ajándékot, remélem nem baj! 

Mindenki pihenjen és egyen sokat, majd bulizzon jót szilveszterkor. 

Jó olvasást!

EsmeeH.xx

2015. február 5.

Éjjel arra kelek, hogy rettenetesen fázom, és rohadt kényelmetlenül érzem magam. Felülök az ágyon és akkor veszem észre, hogy az aznapi ruhámban aludtam el az ágyon, az ablak pedig tárva-nyitva van. Eszembe jutnak a képkockák és a mélyreható mondatok, amik kora este hangzottak el köztünk Zayn-nel. Mély levegőt veszek, aminek köszönhetően érzem, hogy mennyire ki van száradva a szám és, hogy a szemeim teljesen be vannak dagadva. Felállok és a konyha felé indulok, de leérve észreveszem, hogy a nappaliban be van kapcsolva a tévé. Közelebb megyek és elkezdem keresni a távirányítót, de helyette csak azt látom, hogy Zayn a kanapén alszik. Mind a két kezemmel megdörzsölöm az arcomat és próbálom visszatartani a sírásomat. Bemegyek a konyhába - amit még mindig imádok -, és a mikróra pillantva felfogom, hogy éjjel fél három lesz pár perc múlva. A kislámpát kapcsolom fel, az annyira talán nem fogja a szememet bántani, előveszek egy poharat és a hűtőből kiveszem a palack vizet és öntök magamnak, amit hamar el is fogyasztok. Azt hiszem, hogy olyan nagyon ügyes vagyok és a pohárral a kezemben vissza tudom csavarni a kupakot a flakonra, de természetesen megint csak elhittem. Az üvegpohár hangosan csattan a csempére, ez által pedig darabokban hever előttem. Nagyot sóhajtok és a homlokomra rakom a kezemet miután leraktam a palack vizet a konyhapultra és leülök a szilánkok közé. Körülöttem mindenhol vagy kisebb, vagy nagyobb darabban hevernek a pohár maradványai, a szívemben is ezt érzem és legszívesebben kifutnék a világból.

- Kicsi, minden rendben? – hallom meg az aggódó hangot, ami pár órája még bunkó és szemét volt. Felpillantok rá és most nem is az izgat, hogy egy alsónadrágban áll előttem, hanem, hogy a szemeiben mennyi aggódás van.

- Igen. – mondom halkan és feltápászkodom a földről, megtörlöm az arcomat és óvatosan próbálok átmenni a szilánkok között.

- Is, bele fogsz lépni. Várd meg amíg felsöpröm. – nem érdekelnek a szilánkok, csak hogy kibéküljek végre Vele, nem gondoltam volna, hogy ez a veszekedés ennyire fel fog zaklatni. Szerencsére nem léptem bele semmibe, így nem kell az ügyeletre szaladgálni.

- Majd feltakarítok. Menj vissza pihenni. – mondom neki és elindulok a partvisért, de megérzem meleg testét az enyém mögött.

- Nem haragszom. – dörmögi a fülembe. – Rohadt féltékeny voltam, de már tudom, hogy te sosem hagynál el. – suttogja és apró puszikat ad a nyakamra. Persze, hogy nem hagynám el, ahhoz túlságosan… kötődök hozzá. – Gyere, pihenjünk. – megsimítja a karomat és összekulcsolja a kezeinket majd bevezet a nappaliba. – Kérlek, ne legyél ilyen. Itt vagyok oké? Mindig itt leszek neked…

- Zayn, az ígéretek nem elegek számomra, hogy elhiggyem, miszerint mindig itt leszel nekem. – közbevágok a mondandójába, megrázom a fejemet és megtörlöm az arcomat.

- Tudom Kicsi… Le kéne fürdened, attól jobban lennél. – a rekedtes hangja most már nem olyan, mint amilyen akkor volt mikor hazaértem, sokkal inkább aggódó és szeretetteljes. Belátom, hogy igaza van, és most már megnyugodhatok, hisz az a vihar elmúlt és talán másabb lesz a kapcsolatunk. Fellépkedek a szobánkba és előveszek a kevés fehérneműim közül - amiket a biztonság kedvéért hoztam el ide – egyet, és átmegyek a fürdőszobába. Gyorsan végre leveszem a már kényelmetlen szerelést, ami szinte egybeolvadt a bőrömmel, és beállok a zuhany alá és először a hideg vizet nyitom meg. Az élet miért mutatja meg mindig, hogy kurvára ki tud velem baszni? Miért kell minden nap eszembe juttatnia, hogy semmi sem tökéletes, ami körülöttem van, eddig azt hittem, hogy számomra Zayn az, de az idő múlásával kezdem belátni, hogy mennyire összetett és bonyolult az egész ahhoz, hogy ez olyan legyen, mint egy tündérmese, amelyben végül Zayn velem marad és sikerül leküzdenünk minden problémát. Ez nem így megy és utálom ezt a tényt. Annyira elmerülök a gondolataimban, hogy arra leszek figyelmes, hogy a hideg zuhany alatt egy meleg test simul hozzám. Valami olyat motyog, hogy meg fogok fázni és a hideget fokozatosan állítja át melegre. Mikor kellemes hőmérsékletű a víz, abbahagyja az állítgatást és mindkét kezével megsimítja a karjaimat, amitől kiráz a hideg. Behunyom a szemeimet, amint megérzem az ajkait a nyakamon, apró puszikat ad minden négyzetcentiméterre, ahol csak elér. Kezei vándorútra tévednek, és nem tudom miért ezt mondom neki, mert én is ezt akarom.

- Zayn! Ne…

- Ne haragudj, nem akartam… vagyis csak ha te is akarod… szóval, izé… szólj, vagy inkább befoghatnám már. – sóhajt egy nagyot én pedig szembefordulok vele és a szemébe nézek majd egy apró mosolyt eresztek felé.

- Én nagyon sajnálom a tegnapit, tényleg. – suttogom és a kezemet a mellkasára teszem.

- Hé, nézz rám. – kérleli, de nem teszem meg ezért a kezével az állam alá nyúl és felemeli a fejemet. – Nem haragszom. – mondja egy apró mosoly kíséretében és az ajkait gyengéden az enyémekre nyomja. Nem vad, inkább gyengéd és bíztató, viszont én nem bírok a véremmel, tetszik, sőt imádom ezt a fajta csókját, de most már megelégeltem azt a sok csókot és, hogy soha nem jön össze semmilyen módon az orgazmus egyikünknek sem, éjjel három óra körül ki zavarna meg minket? Jobb kezem automatikusan a hajában landol, míg a bal kezem vándorútra téved egyenesen az érzékeny pontjához. A számba nyög, ami rendkívül felizgat engem és a fantáziámat is ezért még bátrabban kapok a lehetőségen és elkezdem a kezemmel kényeztetni őt. A fejét hátrahajtja és belemarkol a hajamba, ezt pedig egy sóhajtással díjazom. Felbátorodik és elkezdi használni a kezét, mikor az érzékeny pontomhoz ér teljesen elgyengülök és abbahagyom az eddigi tevékenységemet, a kezeim egyenesen a nyakában landolnak.

- Istenem… - nyögök fel mikor megérzem magamban ujjait. Teljesen elveszítem az időérzékemet és fel sem tűnik, hogy már az orgazmus szélén állok, ahogyan Ő is. Belekapaszkodok a vállába és teljesen ellazulok, hogy végre elérjek a csúcsra, amint ez megtörténik, kicsit több figyelemmel kényeztetem tovább Őt, így sikerül követnie engem. A víz hangja eltörpül a lihegésünk között, és most még inkább fáradtnak érzem magam. Mosolyogva dőlök neki a mellkasának és a csípőjére rakom a kezeimet, megérzem a hideg folyadékot a hátamon, ami a tusfürdő, tehát ismét Ő fürdet meg engem, ami tetszik.

Rohadt fáradt vagyok, és kedvem lenne tovább aludni, de nyugtalanít az, hogy reggel kilenc órakor Zayn nincs mellettem. Lassan kikelek az ágyból és a szekrényhez ballagok, előveszek egy melegebb leggingset és egy hosszított, kötött pulcsit, illetve fehérneműket. Gyorsan lekapom magamról a pizsamámat és rögtön átbújok a kikészített ruháimba. Az enyhén göndör hajammal nem kezdek semmit, hagyom, hogy kicsit kócosan lepje el a hátamat. A telefonomon bekapcsolom a wifit, hogy mire visszajövök, betöltse az összes értesítést és ne kelljen várni. Ásítva battyogok le a lépcsőn és befordulok a konyhába, ahonnan fenséges illatok áradnak, Zayn mögé lépkedek halkan és átölelem hátulról.

- Jó reggelt. – suttogom neki és egy kicsit szorítok az ölelésemen. Szembe fordul velem, mind a két kezét az arcomra helyezi és egy puszit nyom a számra.

- Neked is Kicsi. – mosolyogva néz rám és ad még egy puszit a homlokomra. – Jól aludtál? – érdeklődi, miközben visszafordul a gáztűzhely felé.

- Igen, bár kicsit még fáradt vagyok. Mit csinálsz? – a kíváncsiság mindig győz rajtam, ahogyan most is.

- Reggelit. – mondja és tovább forgolódik a tűzhelytől a hűtőig, majd vissza. Jobbnak látom inkább leülni az asztalhoz, úgy talán nem zavarom a munkálatában. – Figyelj, ma lenne egy nagyon fontos dolog, amit el kéne intéznem, de ahhoz szükségem van rád. – újra felém fordult, de nem látok aggodalmat a szemeiben.

- Mivel kapcsolatos? – kérdezek rá a lényegre.

- Azzal, hogy velem tudj jönni a turnéra. El kell mennünk a menedzsmenthez és a turné menedzserhez. – mondja, és teljes nyugodtságot tükröz, de én nem vagyok az. A szívem a torkomban dobog, mert nem vagyok arra készen, hogy szemtől szembe találkozzak a főnökeivel, sőt ha már a turnén vagyok akkor találkozok Louis-val, sőt Niall-el is, akivel aznap éjjel eléggé összebarátkoztam, mikor Zayn-nel hazajöttem.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet… - suttogom és elkezdem a kezeimet nézni.

- Egy ajánlattal megyünk oda. De nem csak ketten. – mondja és leguggol elém. Nem merek rákérdezni, hogy akkor mégis kivel megyünk és mikor, mert félek a választól, inkább csöndben maradok. Zayn telefonja elkezd hangosan szólni, de nem törődik vele, továbbra is engem figyel, ezt pedig kopogás zavarja meg. Kérdőn nézek rá, de lassan már beletörődök a sorsomba, hogy Vele minden olyan váratlanul történik. Odasétálok a gáztűzhelyhez és elzárom, hogy még véletlen se gyulladjon ki a konyha, hisz olyan szép ahhoz. Most veszem észre, hogy a tegnapi szilánkoknak nyoma sincs, ennek köszönhetően pedig eszembe jut az éjjeli fürdésünk, amin csak mosolygok. Tudom, hogy ki kellene mennem a nappaliba, de nem visz rá az akaratom, pedig Zayn perceken belül szólni fog.

Végül miután hosszan veszekedtem magammal, kimentem halkan a nappaliba, ahol halkan fogadnak. A lány mosolyog kicsit, a mellette álló fiú pedig vegyes érzelmekkel néz rám.

- Srácok, Ő Isabell, Is, ők itt…

- Liam vagyok, Zayn bandatársa. Vártam, hogy mikor találkozhatok veled. – mosolyog rám, és hihetetlen, de semmi gúny nincs a hangjában. – Ő a barátnőm, Sophia. – folytatja a lány pedig félénken, mosolyogva int nekem, mire én is ugyan ezt csinálom. Közelebb akarok menni Zayn-hez, de nem merek, csak nézem őt. – Nyugodtan csinálj úgy, mintha mi nem lennénk itt. Senki nem fog utálni…

- A rántotta! – Zayn közbekiabál Liam mondandójába és már futna be.

- Már elzártam. – mondom halkan és egy apró mosolyt ejtek felé. Nagyot sóhajtva áll meg mellettem és egy puszit ad a fejem tetejére.

- Akkor megyek megteríteni. – mondja és egyedül hagy Liam-ékkel. Leülünk a kanapéra, de nem merek megszólalni.

- Tegnap nem te jöttél nekem? – kérdezi meg Sophia mikor megfogja a barátja kezét.

- De, lehetséges. Ne haragudj, tényleg. – sóhajtok és keserűen felnevetek bénaságom felidézése miatt.

- Semmi baj. – legyint a szabad kezével. – Igazából nekünk Zayn sokat mesélt rólad, így egyből felismertelek, mármint hasonlítottál a leírtakhoz. – magyarázza tovább én pedig csak azt tudom nézni, hogy sötét színű hajához milyen jól megy a zöld szeme. Gyönyörű ez a lány és tökéletesek együtt Liam-mel.

- Zayn mesélt rólam? – érdeklődöm meg, mert ez megütötte a fülemet.

- Elmondott mindent, és Soph teljes mértékben veletek van, én pedig még nem tudom… - mondja Liam, örülök, mert az igazságot mondja, és mert ad nekem egy esélyt.

- Remélem, éhesek vagytok. – kukkant be Zayn hozzánk és én egyből felpattanok, mert én már éhen halok.

- Dupla adagot kérek! – kiabálom neki még a nappaliból, ahonnan Liam és Sophia nevetését lehet hallani. Ők is csatlakoznak a reggelihez, én Sophia mellett ülök, szemben velem Zayn, mellette pedig Liam.

- Haver, Isabell biztos meg tudja enni azt az adagot? – Liam félénken néz a tányéromon lévő ételre mire felkuncogok, Zayn pedig biztosítja őt, hogy simán megeszek ennyit.

- Szóval Is jön a turnéra? Ugye nem baj, ha Is-nek hívlak? Vagy a Bell-t jobban szereted? – Sophia teljes testével felém fordul.

- Mindenki Is-nek hív, csak az öcsém Bell-nek. Ahogy jól esik. – mosolygok rá.

- Megvan a jegye a repülőre, csináltattam már kártyát is neki, minden Paul-on és a menedzsmenten múlik. Viszont most közellenség vagyok számukra, ezért is hívtalak téged Soph. Annyi kérésem lenne, hogy azt kellene mondanunk, hogy Is a te barátnőd… - Zayn nem is Sophia-tól fél, hanem barátjától.

- Persze, megoldható. – mosolyog a lány majd befejezi a reggelijét.

- Nem tudom haver… Jó ötlet a menedzsmentnek hazudni? – érdeklődi Liam.

- Szerintem az elmúlt öt évben ahogyan irányítottak minket, ennyit igazán megengedhetnek. Emlékszel a Danielle-es ügyre? Vagy Haylor rémlik még? – Zayn erős játékos, nagyon is, ezért bízok benne annyira, hogy el tudja intézni a dolgokat. Az újságírókat is sikerült elintéznie, akkor ez sem lehet olyan nehéz... Vagy csak én nem ismerem még elég jól ezt az egészet.

- Biztosan ezt akarod? Szembe akarsz fordulni a Modest-tel? És Perrie? – Liam óvatos és előre gondolkodik, bár tudom, hogy neki semmi baja nem lenne azzal, hogy megyek.

- Igen Liam, ezt akarom! Hagy érezzem már egy kicsit is azt, amit ti a turnén. Perrie soha nem jött el egy koncertre sem és már itthon is megváltozott. Lehet hülyének néztek, de én már túlságosan ragaszkodom Is-hez… - mondja Zayn és az asztal alatt a lábaival közre fogja az enyémeket.

- Rendben. Soph, akkor elvállalod? – kérdezi meg Liam a barátnőjét és kedvesen mosolyog rá.

- Persze! – mosolyog lány és megsimítja a vállamat. – Perrie-vel kétszer találkoztam, de nem volt szimpatikus nekem, és Eleanor elmondása alapján sem. Tudom, hogy nem teszi boldoggá Zayn-t, ezért reménykedem Is-ben és adok neki egy esélyt. – Sophia beszélője hamar megnyílt, csak nekem nem nagyon megy még mellettük, de majd felszabadulok. Zayn telefonja ismét csörög, és most már felveszi.

- Matt keres. – nyújtja felém a telefont, én pedig bocsánat kérően felállok az asztaltól és a fülemhez emelem a telefont.

- Szia. – köszönök bele kedvesen.

- Nem jössz be anyuhoz? Aztán elmegyünk apuhoz is… - az utolsó két szót már halkan mondja, tudja, hogy mélyen érint.

- Most nem tudok, de ígérem, holnap elmegyünk apuhoz oké? Csak várj meg vele... Sőt, lehet délután is tudok menni, olyan öt fele. – ajánlom fel, mert már tényleg régen voltam kint, viszont az mindig olyan nehéz pillanat nekem.

- Rendben, akkor délután megyünk. Jön majd Beryl is. Na de mi megyünk jó szórakozást…a bármihez. – nevet fel.

- Vigyázzatok magatokra, anyát üdvözlöm. Csá.- köszönök el és leteszem a telefont majd visszaülök Sophia mellé.

- Minden rendben? – kérdezi meg Zayn én pedig bólintok.

- Figyelj, délután az öcsémékkel kimennénk apuhoz… Jössz te is? – érdeklődöm meg. Nagy mosolyra húzza a száját és beleegyezik az ötletbe.

Miután befejeztük a reggelit önként bevállaltam a mosogatást, majd utána gyorsan felmentem átöltözni, ami annyiból állt, hogy felvettem egy fekete szaggatott farmert és a hosszított, kötött pulcsimat meg magamon hagytam. Kentem magamra egy kis sminket és a hajamat is kicsit összerendeztem. Leszaladtam Zayn-hez és megmutattam neki, hogy az öcsém és egyik legjobb barátnőm már hivatalosan is együtt vannak és, hogy ennek mennyire örülök. Egy kis vita után eldőlt, hogy Zayn vezet, hazafele viszont már én ülhetek a vezető ülésben, viszont nehezen akarta engedni, de a meggyőző képességem nagyszerű, főleg, ha egy másik lány mellém áll.

Végre megérkezünk egy nagy irodaházhoz, legalább is annak a parkolójához. Útközben Zayn elmondta a tervet, szóval nekem most Sophia-ba karolva kell bemennem a nagy épületbe, de ott rögtön Zayn kezét keresem, aki csak annyit mond, hogy még ne, mert bárkivel összefuthatunk. Sophia-val úgy döntünk, hogy abban a tíz percben - amit még ki kell várni -, elmegyünk mosdóba.

- És milyen végzettséged van? – érdeklődi meg.

- Van egy közgazdasági érettségim és államháztartási ügyintéző szakmám, de munkám még nincs. – mondom kicsit szégyenkezve, hogy még egy egyetemet sem voltam képes elvégezni, míg ő most is főiskolára jár.

- Hé Soph! Jó látni. – a göndör hajú srác egyre csak közeledik felénk, és rögtön fel is ismerem.

- Szia Harry. Igen, idén is veletek tartok, szóval sokat láthatsz majd. – nevet fel Sophia, de én nem értem, hogy miért beszélnek így egymással.

- Ki a barátnőd? Ő is jön velünk? – érdeklődi meg és végigpásztáz, amitől rosszul vagyok. Nem akarom, hogy megnézzen, bár régen imádtam, de most már nem.

- Ó igen, Ő Isabell. Is, Ő Harry. – mutat be minket egymásnak Sophia. Kezet rázok vele és egy lépést hátrálok.

- Hm, félénk. De majd feloldódik mellettünk. – nevet fel a göndör, amitől kiráz a hideg.

- Abban biztos vagyok, de Harry, ha tanácsolhatom, akkor ne hajts rá, kérlek. Ő foglalt. – Sophia mosolya számomra mindent elárul, nem fogja elmondani, hogy kié vagyok, hagy tudja meg magától.

- Már nem olyan vagyok. Na de lányok én megyek. Holnap után találkozunk. – kacsint és elsétál mellettünk, végre.

- Vigyázni kéne vele? – érdeklődöm meg a lányt, aki csak megrázza a fejét és rám mosolyog.

- Már nem olyan. Vagyis nem mutatja ki olyan szinten, persze minden szép nő, lány tetszik neki. Te is közéjük tartozol, engem is eléggé megnézett először, de tudja, hogy hol a határ. Főleg, ha megtudja, hogy Zayn áll fölötted. – mosolyog rám Soph és már be is fejezte a sminkje megigazítását, tulajdon képen én csak elkísértem őt. Visszaindulunk a srácokhoz és szeretném nagyon megölelni Zayn-t, de tudom, hogy nem lehet, ezért erőt véve magamon indulok meg Sophia mellé. Egészen a hatodik emeletig megyünk egyenesen egy bazi nagy bükk ajtóhoz. Zayn bíztatóan hátranéz felém és bekopog, de a szemét végig rajtam tartja. Idegesen megszorítom Sophia kezét.

- Már odamehetsz hozzá. – mosolyog rám és meglök egy kicsit poénosan. Zayn és Liam eltűnik az ajtó mögé, utánuk pedig Sophia is így úgy döntök, hogy ideje nekem is mennem. Zayn int egyet a fejével, hogy menjek oda hozzá, én pedig egyből mellé lépdelek és már nyúlok is a keze után.

- Had mutatkozzak be. Paul vagyok, a fiúk turné menedzsere. – mosolyog rám kedvesen egy középkorú férfi.

- Isabell vagyok. – mosolygok én is és kicsit enyhítek a szorításomon, amit a mellettemállóra fejtek ki.

- Richard vagyok, a Modest főnöke, ő pedig a társam, Harry. – üdvözölnek mogorván és leülnek az asztalukhoz. Bólintok egyet a fejemmel és közelebb húzódok Zayn-hez.

- Szóval, mi is a tárgy, Zayn? – érdeklődi Richard felhúzott szemöldökkel.

- Szeretném, ha Isabell velünk tarthatna a turnén. Nem okozna semmilyen problémát, hisz a rajongók tudhatják úgy, hogy Ő Sophia barátnője. – magyarázza Zayn, én pedig nagyon reménykedek.

- Nem gondolod, hogy túl sok mostanában, amit megengedsz magadnak? – kérdezi Harry és az ujjaival dobol az asztalon közben, ami nagyon idegtépő. Észreveszem, hogy először Harry, majd Richard is megnéz magának engem, ami felbosszant.

- Szerintem nem kérek sokat, sőt elintézhetném úgy, hogy úgy tudja mindenki, hogy Is a barátnőm és Perrie-vel szakítottam. – mint már mondtam egyszer, Zayn jó játékos.

- Legyen… De mind az öt bandatagnak bele kell egyeznie, illetve a stábtagoknak is. – gonosz mosolyra húzza a száját Harry és kérdőn néz Paul-ra.

- Szerintem a bandatagok oké, de a stábtagokkal nem tudunk hirtelen mit kezdeni, hisz rengetegen vannak. Elég lenne csak azok a stábtagok, akikkel a fiúk napi szinten találkoznak, mint például Lou. – ajánlja fel Paul, ami kicsit megnyugtató, mert úgy látom rajta, hogy bízik ebben az egészben.

- Rendben. Iderendelem a bandát és a turné első napján mindenkitől kérek egy telefont, hogy beleegyezik. Egy rossz szó és a kislány mehet haza. – mondja Richard és kezet ráz Zayn-nel. Sophia-val leülünk egy-egy székre és halkan beszélgetünk, pontosabban a turnéról.

- Sokan dolgoznak azon, hogy minden tökéletes legyen. Ezért lehetetlen lenne egyesével megkérdezni mindenkit. Lou a fiúk sminkese és fodrásza, vele vagyok legtöbbet a stábból, barátnőm, biztosan elmondja a véleményét és azt tartja szem előtt leginkább, hogy a lányával, Lux-szal hogyan bánsz. De szerintem minden rendben lesz. – mosolyog rám bíztatóan és a témánk átfordul a divat irányába.

Hossza negyed óra múlva az ajtón kopognak és belép három srác, akikkel mind találkoztam már valamilyen formában. Először Harry lép be, aki nem annyira meglepett, mert sejtette, csak az érte váratlanul, hogy Liam és Zayn is itt van. Utána Niall következik, aki megáll és engem néz, majd látszik rajta, ahogyan megvilágosul és elkezd nevetni.

- Anne! – nevet tovább és megölel.

- Miért hívod Anne-nek? – kérdezi felhúzott szemöldökkel Liam.

- Mert ez a neve. – mondja a szőkeség és elenged a szorításából.

- Igazából nem. Ne haragudj, de az igazi nevem Isabell, Anne csak a második. – vakarom meg a tarkómat.

- Oh, értem… - a mosoly lekerül az arcáról és inkább leül Liam mellé. Az ajtó felé pillantok, ahol épp Louis lép be miközben a haját igazítja meg. Félek, szó szerint rettegek, hogy mit fog szólni.

- Mi a fasz? Is?? – a homlokát ráncolja és becsukja az ajtót maga mögött. – Te mit keresel itt? – kérdezi és úgy érzem, hogy rögtön elájulok, ez túl sok.

- Szóval ti nem is tudjátok, hogy ki ő? – nevet fel Richard mellett Harry.

- Sophia barátnője. – motyogja Zayn és próbál hárítani, de úgy érzem, hogy ez nem nagyon fog menni.

- Még nekik is hazudozol Zayn? – kérdezi gonoszan Richard. – Legalább valld be, hogy a szeretőd. – ez kimondva rosszabbul hangzik, mint gondolatban.

- Elnézést. – mondom halkan és gombóccal a torkomba megyek ki a szobából egyenesen abba a mosdóba, ahol nemrégiben Sophia-val voltunk. Tudom az igazságot mégsem teszek ellene semmit. Miért? Mert túlságosan ragaszkodsz Zayn-hez. Megmosom az arcomat kicsit és próbálok lenyugodni. Nem kéne vele lennem, de már csak Ő az egyetlen, aki képes mosolyt csalni az arcomra. Rettegek attól, hogy Őt is elveszítem valamilyen formában, félek attól, ami rám vár még.

Körülbelül tíz perc múlva hallom, hogy nyitódik az ajtó és ismerős csizma lép elém. Tudom, hogy Sophia az, de mégsem vagyok képes felnézni rá.

- Louis kivételével mindenki beleegyezett. – mondja halkan és mellém támaszkodik.

- Mi lesz akkor? – kérdezem. Tudom, hogy ha nem mehetek Zayn-nel, akkor vége az egésznek.

- Van két napunk meggyőzni őt. – a hangja magabiztosabb és kedves. Felnézek rá, de ő csak mosolyog.

- Sikerülni fog? – kérdezem meg bizonytalanul.

- Lehetséges. – mosolyog és átölel. Ez után kimegyünk a többiekhez, akik mint a kisgyerekek úgy viselkednek, leginkább Louis, Liam és Niall. A két idióta kergeti és szívatja szegény kis szőkét. Odasétálok Zayn-hez és átölelem végre, szorosan húz magához és egy puszit nyom a fejem tetejére. Oldalra pillantok Louis-ra, aki csalódottan néz minket, majd megrázza a fejét és egy öklöst ad Liam vállába. Zayn megkéri Harry-t, hogy próbáljon meg beszélni Louis-val és kérje meg Liam-et is, ha nem megy akkor este átmegy hozzá. Harry mosolyogva bólintott és lepacsizott Zayn-nel, tőlem meg elköszönt két puszival. Sophia-val szorosan öleljük egymást és közben ide-oda dülöngélünk.

- Nagyon remélem, hogy találkozunk Sydny-ben. – mondja és még egy puszit váltunk egymással. Elköszönök gyorsan a többiektől is és hagyom, hogy Zayn kézen fogva vezessen engem. Írok öcsémnek, hogy kicsit előbb találkozzunk apu sírjánál, aki egyből beleegyezik, én pedig végre vezethetek. Körülbelül tíz perc alatt odaérünk a temetőhöz, Matt-ékkel egyszerre. Egy puszival köszöntjük egymást Beryl-el, Matt pedig egy pacsit ad, mint mindig. Ők elindulnak előttünk, mi kicsit hátrébb maradunk, hogy jobban át tudjuk beszélni a dolgokat.

- Szerinted Louis beleegyezik? – kérdezem meg, amire egyből az a válasza, hogy „muszáj neki”. Elmondom még, hogy mennyire megkedveltem Sophia-t és megköszönöm, hogy ennyi mindent megtesz értem.

Hamar odaérünk a sírhoz és a szokásokat követve először Matt lép oda először és „beszél” apuval kettesbe, aztán Beryl-t is maga mellé hívja. A barátnőm szorosan az öcsém mellé bújik - gondolom, fázik -, és úgy hallgatja Matt-et. Mikor végeznek én jövök. Egyedül apu sírja elé sétálok és egy nagyot sóhajtok. Ilyenkor az összes emlék előtörik bennem, amitől teljesen kába leszek és magamba fordulok.

- Szia apu! Remélem, minden rendben van veled. – mosolyodok el. Elkezdem az ujjaimat tördelni és azt vizslatom. – Lehet most nem vagy büszke rám, és ezt sajnálom. Lehet helytelen és megbocsájthatatlan, amit teszek, de lehet, többet érzek Zayn iránt, mint kéne. Tudom, hogy bírnád Őt, hiszen ugyan azt a sört, focicsapatot és fagyit szeretitek. Tudod, kicsit megtaláltalak benne Téged. Hiányzol. – az utolsó szót nagyon elvékonyodott hanggal mondom, mert eltört a mécses, a könnyek patakokban folynak az arcomon, úgyhogy kicsit felnézek. – Minden napom üres nélküled és az óta ürességet érzek a szívemben, mert nincs többé az, amiket csak Veled tudtam megtenni. És tudom, hogy ezt mindig elmondom, de úgy érzem ez sem elég. Szeretlek apu. – mondom, de teljes némaság. Abban reménykedem mindig, hogy mögöttem van és Ő is azt mondja, hogy szeret, átölel és közli, hogy ez csak egy poén. Igen szar poén lenne. A szél hirtelen feltámad és belekap a hajamba, ami teljesen meglepő és nyitott szájjal nézek magam elé, mert utána újból csendesség tör be. Meleg leheletet érzek a fülemnél, és két kezet a derekamnál. – Apu, Ő Zayn. – mondom halkan és letörlöm a könnyimet.

- Jó napot Uram! Ígérem, vigyázok a lányára, mindig mellette leszek és megvédem mindentől. Jut eszembe, csodás kis hercegnője van Uram, büszke lehet Rá. – mondja Zayn, amitől a könnyeim még inkább megerednek.

- Köszönöm, hogy vagy nekem. – mondom letörölve a könnyeimet, hátrafordulok és egy puszit adok az arcára. Mindennél többet jelent ez nekem és nem tudom, hogy mit csinálnék Zayn nélkül, de nem is akarom megtudni.