13. fejezet Engedd el

Sziasztok! Hát nagy nehezen megszületett a rész, ami kicsit rövidebb lett az átlagnál. Viszont a rész írása közben visszatekinthettem kicsit arra a bizonyos napra, ami a kép alatt is szerepel. Úgy érzem, hogy most is ugyanúgy fáj a szívem, pedig Zayn új dala a Pillowtalk hihetetlen sikereket ért el, és imádom. 

Na nem is húzom a szót tovább, jó olvasást és véleményeket bátran írjatok! 

All the f*cking love. xx

EsmeeH.

2015. március 25.

Teljesen normális napnak indult, nem is értem, hogy miért változott át katasztrófává. Minden egyszerűen és akadálymentesen haladt, eddig a pontig. Idegesen fújom ki a levegőt és tűröm a körülöttem zsongó embereket. Nem tudok itt lenni, nem tudom elviselni a helyzetet, és ettől csak idegesebb vagyok. Mindenki olyan rohadt boldog, mindenkinek az álma teljesült, csak engem ver a sors, ismét.

*12 órával előbb*

Újra a fiúk hangos nevetésére keltem, éppenséggel most Indonéziában, pontosabban Jakarta-n. Furcsa mód, most Zayn nem volt mellettem mikor felkeltem, ami természetesen hiányoltam, de talán dolga volt, vagy valami.

A hajamat éppen összefogom mikor egy ismerős arcot látok meg a tükörben magam mögött. Nagy mosoly keletkezik arcomon és egyből megölelem. Jól megszorongatom, majd jól megnézem Őt. Kísértetiesen hasonlítanak a bátyjával, ami nem meglepő. A fekete haja egyenesen omlik le a válláról a háta közepéig, míg szemei tökéletesen ki vannak húzva. Mellette most egy senkinek érzem magam, hiszen egy hosszú, fekete nyári ruha van rajtam egy szandállal, de semmi smink, még a hajammal sem törődök.

- Mi járat erre? Ezer éve nem találkoztunk. – mondom neki és leülök az ágyra, invitálva Őt is.

- Meglepetés vagyok, és szerettem volna Veled előbb beszélni, mielőtt Zayn megtudja, hogy itt vagyok. – kezd rossz előérzetem lenni, de a nyugodtság a legjobb dolog, amit tehetek. – Anya szerint valami nagyon bántja Őt és fél, hogy elkezdődik a lavina. – a fejét lehajtva beszél hozzám, tehát titkol valamit, viszont nem szeretném harapó fogóval kihúzni belőle.

- Wali, örülök, hogy itt vagy és Zayn is biztosan örülni fog, és ha van valami komoly, akkor kérlek, mondd el. Viszont én éhen halok. – mondom mosolyogva és magam után húzom a lányt. Leérünk és leülök Sophia mellé, hogy végre falatozhassak, mindent, amit megkívántam a tányéromra szedek majd mosolyogva nézem az ölelkező testvérpárt, és rádöbbentem, hogy mennyire is hiányzik nekem az öcsém és, hogy lassan már két hete nem is beszéltünk. – Ne haragudjatok. – mondom halkan és felállok az asztaltól, úgy, hogy egy falatot sem ettem. Előveszem a zsebemből a telefont és tárcsázom Matt-et. Közben néha a többiek felé pillantok, hogy milyen jól megvannak, és, hogy Zayn mennyire örül Waliyha jelenlétének.

Szomorúsággal térek vissza a társasághoz, mivel Matt nem vette fel a telefont és hirtelen millió lehetőség az eszembe jutott, mint például, hogy baj van, vagy haragszik rám, esetleg csak Beryl-el lóg. Erről pedig barátnőim is eszembe jutnak, hogy Őket még jobban elhanyagoltam, de nem tehetek róla, hisz itt annyira szaladnak a napok, hogy észre sem veszem, hogy már másfél hónapja eljöttem London-ból. Visszaülök Soph mellé és elkezdem megkenni a kenyeremet, de már elment kicsit az étvágyam.

- Minden rendben? – kérdezi mosolyogva Soph, mire egy aprót bólintok és Zayn keze után nyúlok. Valamiért ma mindenki olyan csendes és feszült, még Niall is, aki a reggeliknél mindig pörög, hisz tele van még energiával.

A reggeli csöndesen telt el és szerencsétlenségemre egyedül maradtam végül egy nagyon nem kívánatos személlyel.

- Szeretnék mondani valamit. – szólalt meg, de én egyáltalán nem vagyok kíváncsi Rá és a hülyeségeire, főleg, mert a téma még mindig ugyan az; hogyan kergessük ki a Világból Isabelle-t.

- Nem érdekel Louis. – remélem, hogy hamar le tudom rázni, mivel nincs kedvem hallgatni a hülyeségeit.

- De ez komoly. – fogja meg a csuklómat mire mérgesen fordulok felé.

- Nem érdekelsz Louis! – kiabálok rá és kitépve a karomat a kezéből sietek fel a szobánkba, ahol a két Malik tartózkodik. – Zayn, akarok egy tetoválást! – jelentem ki mire megdöbbenve néz, ahogyan Waliyha is. Megrázza a fejét, ezáltal a haja is ide-oda lobog, és már ettől elgyengülök. Mióta Párizsban voltunk és történtek események, leginkább éjszaka, aztán egész nap is, azóta már hiányolom azt, hogy hozzám érjen, minden egyes percben.

- Biztosan ezt akarod? – kérdezi Zayn, mire bólintok és egy apró mosolyt erőltetek magamra. Rendben. Húgi, nem baj, ha itt hagyunk pár órára? El leszel Lottie-val meg a többiekkel?

- Persze. Úgy is ígértem már Niall-nek egy fagyizást. – még én is ledöbbentem az egészen, és Wali is észrevette, hogy mit árult el.

- Nem szeretném. – mondja megfeszülve Zayn, úgyhogy végigsimítok karján és összekulcsolom kezeinket.

- Nem ketten mennénk, Lottie is jönne. Komolyan. – mondja a lány és védekezés képen a kezeit is maga elé rakja.

- Zayn, Niall nem egy Louis. Főleg, hogy Lottie is megy, semmi baj nem lesz. Bízz a húgodban. – suttogom neki és az arcát simogatom.

- Én bízok benne…csak… - sóhajt egyet majd kiszakad karjaim közül, és a húgához megy, egy puszit ad a fejére majd visszatalál hozzám, jó szorosan átölel és elindulunk lefelé. – Tommo, akkor bepótoljuk azt a tetoválósdit? – kérdezi Zayn, én pedig lefagyok. Erről nem volt szó, hogy ő is jön. Mióta Eleanor-ral szakítottak, azóta még idegesítőbb, hisz El legalább egy kicsit vissza tudta rántani a földre, mikor Tomlinson elszállt magától. Tudom, hogy jó barátok, de nem tudom kiverni a fejemből, hogy közénk akar állni.

Végül sikeresen, és titkosan megérkeztünk a tetováló szalonba, ahol első sorban Louis-nak csináltak tetoválást, ami egy kés volt. Nem értettem, hogy miért azt, de biztos van értelme. Teljesen jól tűrte azt a két órát.

- És te mit szeretnél Kicsi? – kérdezi Zayn miután befejezi Louis újdonsült tetoválásának tanulmányozását és fényképezését.

- A nyakamra szeretném azt, hogy „Love Always And Forever” és az L betű legyen egy rózsa. És szeretném, ha az a te kézírásod lenne. – teljesen Zayn felé fordulok, aki eléggé érdekesen néz rám, de hát ezt akarom, hiszen azt hiszem, hogy tisztában vagyok az érzéseimmel.

- Hát, rendben. Legyen. – mondja mosolyogva és elindul Zack-kel, a tetoválóval egy másik szobába, én pedig ismét kellemetlenül kapálózok a lehetőségekben, hogy ne maradjak egy helyiségben Louis-val. Kínosan kezdem el nézegetni a rajzokat, amik ki vannak rakva az asztalra, és egy-kettő igazán megtud igézni, mint a háromdimenziós liliom vagy az egyvonalas minták.

- Izzy, hallgass meg. Nem akarok semmi rosszat. – érzem, hogy mögöttem van, de most jobban érdekel a becenév.

- Soha többet ne hívj így. – mondom halkan, becsukott szemekkel és felé fordulok. – Nem érdekel, hogy mit akarsz mondani! Nem érdekel semmi Louis! Igazán sajnállak, hogy véget ért egy négy éves kapcsolatod, de igazán hagyhatnál magadnak teret, mert te konkrétan rám másztál mikor még együtt voltál Eleanor-ral.

- Zayn-ről van szó. – mondja, mikor már elindulnék a mosdók felé. Megtorpanok, és újra felé fordulok. Nem hiszem el, hogy nem adja fel.

- Törődj a magad dolgával Louis és ne találj ki hülye hazugságokat…

- Isabell! A fenébe is! Talán emlékszel, hogy ki futott utánam egy csókért? Vagy ki viszonozta az összeset? Nem az akkori barátnőm, hanem te. És bár ezt nem tudja a kis szerelmed ennyire pontosan, mégis csak én voltam a hibás, de ezek után is csak téged akarlak védeni. – e közben már annyira közel került hozzám, hogy a kezemet fogta. Szemrebbenés nélkül képes volt ezeket kimondani. – Ne mondd azt, hogy nem érzel irántam semmit. – mondja halkan és itt elszakadt a cérna. Felröhögtem és kitéptem a kezemet az övéből.

- Ne is szólj hozzám! – mondom, és másodperceken belül megjelenik Zayn és Zack, a szinte fekete hajú ’szerelmem’ megmutatja, hogy mit is csinált és én egyből beleszerettem, hisz sosem láttam még ilyen szépen írni. Mosolyogva rábólintok és összefogom a fejem tetejére egy kontyba a hajamat, leülök a székre és amint hozzám ér a hideg fertőtlenítő Zayn mosolygós fejét látom magam előtt. Elém húz egy széket és leül, majd a csodás mosolyával figyeli az arcomat. Egyik kezével megérinti az arcomat, aminek hatására automatikusan behunyom a szememet, és próbálok nem arra gondolni, hogy a szívem mindjárt kiugrik a helyéről.

Egy figyelmeztetés után Zack elkezdi a munkát, és hihetetlen, de mintha nem történne semmi. Az előző három tetoválásom sokkal jobban fájt, bár most inkább a velem szemben ülő sráccal foglalkozok, szorítom az egyik kezét, míg a másikat piszkálom.

Röpke fél óra alatt kész a tetoválás, amit Zayn egyből lefényképez, de nem tudom elkerülni Louis semmitmondó tekintetét, csak karba tett kézzel áll és minden lépésemet figyeli.

Visszatérve a hotelbe egy pohár vizet töltök magamnak, mire Zayn kijelenti, hogy elmegy a fiúkkal tárgyalni a mai koncertről. Egy búcsú puszi után eltűnik az ajtó mögül, én pedig úgy döntök, hogy megkeresem a lányokat. Hol is lehetnek? Vagy a medencénél, vagy valamelyiküknél, esetleg a hotelen kívül. Elindulok a lift felé és a szőkeségbe botlok, vagyis kettőbe.

- Nialler! Add már vissza! – kiabál Lotts, de Niall előtt már záródik is a lift ajtó.

- Smink nélkül sokkal szebb vagy! – kiabálja még ki és teljesen eltűnt. Felnevetek és megrázom a fejemet. Egy részről, mert iszonyúan aranyosak ketten, másfelől pedig, hogy Niall egy idióta, ha azt hitte, hogy Lottie nem szerez, mondjuk Lou-tól vagy Sophia-tól sminkeket. Átkarolom a nálam kicsit alacsonyabb lányt és visszaindulunk a folyosó másik oldaláról, ahonnan Ők jöttek.

- Ilyenkor annyira utálom! – mondja sóhajtva és a kezét a fejéhez emeli. – Kiönthetem a szívemet neked? – meglepődök kérdésén, de hát nem mondhatok nemet. Bólintok egyet és irányt változtatva a Zayn-nel való közös szobánkba haladunk. Most végre megtudhatom, hogy mi is zajlik kettőjük között. Leülünk a kanapéra és várom, amíg széttördeli a kezeit, illetve összeszedi a gondolatait, addig is hozok két pohár vizet.

Amint visszaülök a fenekemre rám néz, és idáig látom, hogy remegve fújja ki a levegőt.

- Nem tudom. Nekem barátom van, Tommy, és eredetileg Niall-el mi csak barátok vagyunk, de ebbe már én sem vagyok olyan biztos. Wali-val elmentünk kajálni meg fagyizni és mikor kettesben voltunk elmondta, hogy mit lát, és ő teljesen máshogy tette, nem úgy, mint mondjunk Eleanor tette. Elgondolkodtam és eszembe jutott egy valami… - kérdőn nézek rá, de türelmes vagyok, meg kell várni, amíg kiönti a szívét magától, aztán jönnek a kérdések. Huhh, elmehetnék pszichológusnak is, az még érdekelne is, nem úgy, mint a gazdaság. – Egyszer, éjjel nem tudtam aludni, ezért lementem kicsit sétálni az utcára, de Niall észrevett, úgyhogy velem tartott. Sokat beszélgettünk és bohóckodtunk, mint mindig, és elmondta, hogy randizgat valakivel. Mégis megcsókolt. – itt újra rám néz, aminek köszönhetően meglátom a könnycseppeket. – Lehet beleszerettem… - mondja halkan, én pedig magamhoz húzom.

- Nincs semmi baj azzal, ha beleszerettél. Csak döntsd el, hogy ér-e annyit, hogy Tommy-val véget vess a kapcsolatodnak, illetve, hogy szembe tudsz-e nézni a fiúkkal, leginkább a bátyáddal, illetve a rajongókkal. – mondom, miközben a hátát simogatom és behunyom a szememet. – Ezt már csak te tudod eldönteni Lotts. – mondom mikor elhúzódik tőlem, ő bólint és megtörli az arcát, majd megissza a pohár vizét.

- Oké, jól vagyok. Köszönöm, hogy meghallgattál. Most már visszamehetünk a lányokhoz. – mondja mosolyogva és feláll. Elhiszem neki, hogy most rendben van, de az éjjele száz százalékosan katasztrófa lesz, járni fog az agya mindenfelé, de a lényeg ugyan az marad, Niall. És Is, te még nem is tudod, hogy neked milyen szar éjjeled lesz!

Visszatérve azt látjuk, hogy Soph, Lou és Waliyha össze-vissza feküdnek, Lux pedig körülöttük futkoss, vagy éppenséggel átugorja őket.

- Jó sokáig tartott. Visszaszerezted a cuccod? – kérdezi felülve Sophia és mikor Lux mellé ér, bele rántja az ölébe majd elkezdi csikizni.

- Nem sikerült, viszont belefutottam Is-be, úgyhogy hoztam egy Isabell-t. – mondja nevetve Lotts és ledől Lou mellé az ágyra.

- A fiúk, amúgy min tanácskoznak annyira? – kérdezem és leülök Waliyha mellé és nekidőlök a szekrénynek.

- Nem tudjuk. Hirtelen csak úgy mindenki elpucolt. – vonja meg a vállát a mellettem ülő lány, közben Lux visítozás tölti be körülbelül az egész hotelt.

- Soph, azért nem kéne megkínozni a lányomat. – mondja Lou nevetve, mire én is kuncogok, hisz tényleg úgy hallatszik, mintha kínoznának valakit, vagy egy macskát.

Lottie engedélyével és Lou utasításaira kisminkeltem a szőke lányt, és első ilyen komplettebb sminknek nem is lett olyan rossz, bár én magamra sosem raknék ennyit, de nekik jól áll. Hirtelen kicsapódik az ajtó és Liam néz ránk nagyon mérgesen és értetlenül. Először szerelmét nézi végig, majd a többieket és végül rajtam tartja hosszú ideig a szemét. Mintha ez idő alatt, míg engem figyelt, átváltoztak volna az arcvonásai és érzései, mintha együtt érző lenne, de nem értem az egészet, mert mégis olyan feldúlt.

- Mi történt Payno? – kérdezi Soph és feláll.

- Beszélnünk kell. Vagyis muszáj jönnöd Is. – rázza meg a fejét és már meg is fordul. Felugrok és utána sietek, hallom, hogy a lányok követnek és borzasztó előérzetem van. Liam a mi ajtónkat is kivágja és utána, pár pillanattal érek be. Mind a négy srác, Zayn kivételével, a kanapén ül, ami már most aggaszt.

- Hol van Zayn? – kérdezem idegesen és az ujjaimat tördelem. Louis újra kinyitná a száját, de inkább befogja. Persze, ilyenkor nincs semmi mondanivalója. Beljebb megyek, hogy a fiúk ki tudjanak menni, értetlenül nézek utánuk és még a kezeimet is felteszem, hogy mi a franc folyik itt, a sírás kerülget már. Ekkor nyitódik a hálószoba ajtó és Zayn felszerelkezve a bőröndjeivel lép ki, majd megtorpan, mikor meglát. Elmorog valami olyat, hogy direkt kérte, hogy foglaljanak le, de nem voltak erre képesek. – Mi folyik itt? – kérdezem cérna vékony hangon, pedig már tudom a választ. Egy nagyot sóhajt majd rám néz.

- Ma úgy keltem fel, hogy megkaptam azt a kis löketet ahhoz, amihez soha nem volt elég merszem. Ez csak az én hibám, senki másé. Én nem tudom már ezt csinálni egy bandába, elegem lett mindenből, szeretném, ha nem irányítanának, ha azt csinálnám, amit én akarok, hogy érvényesüljek és, hogy azzal legyek, akivel szeretnék. – a könnyeim patakokban folynak le az arcomról, de lényegtelen, mert eltereli a figyelmemet a szívem, amely szinte eltűnni készül. – Kérlek, egy ideig még maradj a srácokkal, és ne feledd, hogy ha lenne lehetőségem ezerszer is téged választanálak…

- Mindig van lehetőséged! – kiabálom, pedig tudom, hogy most nem volt az egész egy teljes ajánlat.

- Is… Azért is lépek ki, hogy ha lecseng ez az egész, akkor együtt lehessünk, és ne kelljen bujkálnunk. Beleuntam ezekbe, amik megakadályoznak.

- Visszamész Perrie-hez? – kérdezem halkan, nem akarom tudni a választ, csak nem tudom, hogy akkor miért kérdeztem meg.

- Nem. – mondja és megrázza a fejét.

- Akkor ennyi volt? – kérdezem és érzem, hogy még több könny folyik le arcomon, de meg sem próbálom megakadályozni.

- Annyira hálás vagyok mindenért. Csodálatos vagy, és ígérem, minden erőmmel azon leszek, hogy visszaszerezzelek, mert Te mutattad meg igazán, hogy mi is az a szeretet, mert nem érzelmek nélkül vagyok veled. – elkezdek kotorászni a kabát zsebembe és mikor meg találom a tárgyat, amit annyira kerestem hozzá vágom.

- Cseszd meg! – kiabálom zokogva, homályosan látom, ahogy felveszi a földről a kulcsokat és felém indul. Visszahelyezi a tenyerembe, majd azt összezárja.

- Ígérem, 1 év múlva ilyenkor már a közös házunkban leszünk, ketten, talán egy kiskutyával. Nem foglak elengedni soha!

- Akkor most miért mész el?? Miért kell ezt csinálni? Ha elmész, akkor megyek veled, hisz már nincs aki neked parancsoljon, már együtt lehetünk… - az utolsó két szót halkan mondom, mert eszembe jut Perrie. Lehajtott fejjel rázom meg a fejemet, mert ez egy hülyeség volt.

- Életem legszerencsésebb estéje volt január másodika, mert Rád találtam. Komolyan mondom, hogy visszajövök hozzád, csak kérlek, hagyd, hogy elintézzem a dolgokat. – bólintok egyet, de mégis úgy kapaszkodok belé, mintha az életem múlna rajta, és ha elmegy, akkor meghalok. – És most már kimerem mondani az érzéseimet. Mindennél jobban szeretlek Isabell! – mondja és egy hosszú puszit nyom a fejem tetejére, ezektől pedig még jobban zokogok. Görcsösen szorítom a pólóját, ő pedig próbál kiszabadulni, ami sikerülni is fog neki, sajnos.

- Ne menj el Zayn! – kiáltok utána, de nem fordul vissza. – Szeretlek… - mondom, és a kézfejembe törlöm a könnyeimet. Felnézek, hogy hátha csak egy rossz vicc, de nem volt az. Mindenki engem néz lesajnálóan, mint mikor apu meghalt, utálom ezt a nézést! Louis sóhajtva jön oda hozzám és ölel magához, nem tolom el, csak belé kapaszkodok és zokogok tovább.

- Ezt akartam elmondani… - mondja halkan és simogatja a hátamat.

- Azt mondta, hogy szeret. – mondom halkan és az újabb gondolat, ami felugrik, hogy ismét elveszítettem valakit, aki nagyon fontos volt számomra, ez pedig túl nagy nyomás, túl kevés vagyok ehhez, mert úgy érzem, hogy nem csak a szívem tépték ki, hanem a lelkemet is, mintha üres lennék belülről.

A koncertet most nem tudtam úgy élvezni, mint eddig. Hiányzott egy hang, hiányzott fentről valaki, hiányzott, hogy a gyönyörű barna szemek helyett, most csak a tengerkék szempár néz aggódóan rám. És az a baj, hogy Zayn nem csak a barátainak és nekem okozott nagy fájdalmat, hanem több millió rajongónak is. Mindenki értetlen és mindenki csalódott, mégis megmelengeti a szívemet, hogy a You and I-ban a directionerek éneklik Zayn magas részét. Lenyugodnom még mindig nem sikerült, és van egy olyan érzésem, hogy aludni se fogok nagyon az éjszaka folyamán.

Az ágyba, mint sejtettem, csak forgolódok össze-vissza és mindig újrajátszom a történést, a szavait még mindig hallom magamban és próbálom jobban értelmezni őket, de nem megy. Feladom az egészet, hisz altatóval se sikerül aludnom, úgyhogy egyetlen lehetőségem van; Louis. Lehetetlen abban az ágyban aludnom, amin az ő illata is érződik, bár a trikóját viselem, amit itt hagyott, mégis az ágyra fogom az egészet.

Halkan benyitok Louis szobájába és mellé sétálok, leülök az ágyra és döbbenetemre Louis is fent van.

- Igazából számítottam rá, hogy jössz, másfelől pedig én sem tudok aludni. – mondja és felül, én pedig gyorsan a takaró alá bújok.

- Sajnálom, hogy nem hallgattalak meg. – mondom egy elég érdekes hangon, olyan volt, mintha egy rekedt fóka beszélt volna.

- Nem hibáztatlak. De hé, én itt vagyok neked. Vagyis mi mindannyian. – mondja és közelebb húz magához. Na igen, itt vannak nekem, de ezt mégis magamba kell lerendeznem, mivel én tényleg teljesen beleszerettem Zayn-be, sokkal jobban mint David-be, ez pedig baj ebben a helyzetben. Nagyon nagy baj.